Történelemportál

Cikkek a Jegyzet rovatban

Onrád György New York kalifája kényelmesen ült kerevetjén egy szép délután. Aludt egy keveset, mert meleg idő volt nagyon és most, hogy felébredt szunyókálásából, friss volt és vidám. Rózsafából készült hosszú pipáját szívta, egy-egy korty kávét ivott és valahányszor jólesett neki a kávé, elégedetten simogatta tokáját.

Bánki Erik fideszes képviselő érdekes véleményének adott hangot a minap. Szerinte ugyanis hálával tartozunk a „szovjet katonáknak”, amiért „felszabadították” hazánkat. Ezt olvasván úgy éreztem, mintha egy időutazás részese lennék. (Vincze Gábor jegyzete)

Mit üzennek az első világháború keresztjei? Üdvözlet az unokáknak és dédunokáknak? Harold Nicolson azt jegyezte be naplójába a háborút befejező békekonferencia során, hogy „belefáradtam a békébe, kimerült vagyok, az ilyenféle békeszerzés mélyen lever, hiszen ez nem egyéb, mint választási csalás”. S most, a Nagy Háború kitörésének centenáriumán a visszaemlékezések mintha inkább ennek a Nicolson leírta választási csalásnak az igazolására, mintsem tárgyilagosságra utalnának.

A román történészek a tökélyig fejlesztették azt a módszert, amellyel fából vaskarikát, azaz a magyar történelemből román történelmet tudnak fabrikálni. Ha van még valaki, aki kételkedik ebben, az elmulasztott ellátogatni a Nagyvárad kilencszáz éves múltja apropóján szervezett kétnapos történelemtudományi szimpóziumra. (Pap István kommentárja)

A tudományos munka látszatát keltő, de inkább az 50-es évek hangvételének megidézésében jeleskedő írás látott napvilágot az Ablonczy fivérek „konzervatív” lapjában. Vigh Péter amatőr próbálkozása a visszájára sült el.

Nem elég, ha állandóan fájdalommal, könnyek között, lehajtott fejjel és sóhajtozva emlegetjük, mi történt 93 évvel ezelőtt, ha arról egy gondolatunk sincs, hogy ma mit kellene tennünk. (Szentesi Zöldi László jegyzete)

FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!