Mint több helyen olvashattuk, A. Sajti Enikő szegedi egyetemi tanár kutatásai alapján kétségbe vonja az 1944-es délvidéki népirtás magyar áldozatainak eddig elfogadott számát. Szerinte 40-50 ezer helyett 4600 magyart likvidáltak a szerb tömeggyilkosok. A. Sajti Enikő az áldozatok számának meghatározásánál a legfrissebb szerb publikációkra és a népirtást végző OZNA jelentéseire hivatkozik.
Gergely Jenővel az új- és jelenkori magyar történetírás egyik legnagyobb alakja távozott közülünk. Történészgenerációk sora vett részt élvezettel a XX. századi magyar történelemről szóló előadásain, valaki mint egyháztörténeti szemináriumának hallgatója kapott széleskörű műveltséget, mint doktori iskolába járó pedig életre szóló elkötelezettséget a történész hivatás mellett.
Követendő eszménykép több is lehet életünk során, bennem mégis jól megférnek egymással, hisz ha nem is egy korban éltek, de egyként cselekedtek: szerették és féltették a hazát és nemzetet. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a példaképem és hősöm írta: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.”
Magyarország napjainkban történelmi mélypontra jutott. Végzetes lepusztulási lejtőn tart lefelé mind az anyagi és természeti értelemben vett vagyonok, mind a népesedési és egészségvagyon, mind az olyan szimbolikus vagyonok terén, mint a nemzet lelki, erkölcsi, szellemi „készletei”. Trianon nem egyetlen esemény, hanem a pusztító világerő működésének élő szimbóluma. És minden bizonnyal újabb és újabb „Trianonokkal” kell megtanulnunk a Magyarország felszámolására irányuló törekvésekkel való eredményes szembefordulás nemzetstratégiáját.