Hatvan évvel ezelőtt, 1953. március 5-én Sztálin elvtársnak, „Lenin fegyvertársának, aki a zsenialitásának és ügyének zászlóvivője volt, a kommunista párt és a Szovjetunió bölcs nevelőjének a szíve megszűnt dobogni”.
Szinte természetesnek hat napjainkban, hogy a római pápa utazik. Apostoli látogatásai során számos országot felkeres, hogy közelebbről is megismerkedjen az ottani viszonyokkal. A középkorban mindez nehezen volt kivitelezhető, de volt, akit nem hátráltattak a logisztikai nehézségek.
A félezer éve zajlott konklávén komoly esélyei voltak a pápaságra a magyar bíborosnak, Bakócz Tamásnak. Az 1513. március 11-én tartott választáson végül alulmaradt Giovanni di Medicivel szemben, aki X. Leó néven lépett a pápai trónra.
Nem vontak felelősségre senkit a rendszerváltoztató Magyarországon a négy és fél évtizedes pártállami bűnözés miatt, eltekintve a sortüzek vezénylőinek igen szűk körétől. Abban az országban, amely a legújabb kor páratlan hatású szabadságharcát vívta meg a kommunista világhatalommal szemben. Ez a fénylő múlt kötelez bennünket. (Zétényi Zsolt írása a Magyar Hírlapban)
Lánchíd, lóverseny, Akadémia, dunai hajózás, iparfejlesztés – hosszasan sorolhatnánk Széchenyi István történelmi érdemeit. Arról azonban ritkábban szólunk, hogy a gróf szinte elsőként ismerte fel a hazai borászat nehézségeit és fejlesztési irányait.
A cseh megszállók egyik elsőrendű feladatuknak a magyar nemzetiségű egyházfők eltávolítását tekintették, Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök kivételével valamennyi püspök lemondását kívánták.