Világszerte megdöbbentette a katolikus híveket XVI. Benedek pápa lemondása. Az egyháztörténelemben utoljára a középkorban előfordult esetet egyre fokozódó izgalom követi, és mint ilyenkor történni szokott, megindulnak a találgatások a lehetséges utódról. Ennek kapcsán felidézzük az épp félezer éve zajlott konklávét, amelyen komoly esélyei voltak a pápaságra a magyar bíborosnak, Bakócz Tamásnak.
Bakócz Tamás címere
Bakócz Tamás, akinek államférfiúi tevékenységét Európa-szerte elismerték, alacsony sorból emelkedett fel. Származását sosem szégyellte és tagadta, inkább kérkedve vallotta, hogy „nem nemes szülők gyermeke, és szegény házból magasztalta föl a Gondviselés kegye.” A jobbágysorú kerékgyártómester, Bakócz Ferenc harmadik fiából lett bíborosnak nem ismerjük pontos születési dátumát, korabeli forrásokból következtethetjük ki, hogy 1442 körül látta meg a napvilágot a Szatmár vármegyei Erdődön. Környezetéből egyedüli felemelkedési lehetőségnek az egyházi pálya tűnt, melyben nagybátyja (Fraknói Vilmos szerint bátyja), Bakócz Bálint titeli prépost segítette. Mivel a prépost akkoriban már magasabb körökben forgolódott, nemesi címet kapott, és igyekezett Tamásra is kiterjeszteni, hogy a fiú minél jobb iskolákban tanulhasson. Tamás a szatmárnémeti domonkosok kolostori iskolájában kezdte tanulmányait, majd Bálint prépost támogatásával külföldi egyetemeken, Krakkóban, Ferrarában és Páduában folytatta.
1470 táján tért haza Magyarországra, ahol jó ajánlással Rangoni Gábor erdélyi püspök munkatársa lett. A püspök Mátyás király titkos kancellárja volt, Tamást is beavatta előkelő köreibe, ahol a tehetséges fiatal pap az uralkodó figyelmét is magára vonta. Püspöke nemsokára a Váradi Péter előléptetésével megüresedett kancelláriai titkári posztra emeltette Bakócz Tamást. 1480 őszén Bakócz Bálint lemondott titeli préposti címéről, amelyet unokaöccsének engedett át, aki 1486-ig, győri püspöki székfoglalásáig viselte ezt a méltóságot. Bakócz Tamás 1494-ig állt az egyházmegye élén, utolsó győri évében párhuzamosan egri választott püspöki címet is viselt. Egri székét 1498-ban cserélte el a Mátyás halála után hatalmából kiszorított esztergomi érsekkel, Estei Hippolittal.
Bakócz új hivatalában komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának. A velencei követ jelentése szerint Bakóczot „az ország második királyának” nevezték, aki „saját hazájában pápa is, király is, egyszóval minden, ami lenni akar.” Bíborosi kalapját 1500-ban kapta meg VI. Sándor pápától (Rodrigo Borgia), majd II. Gyula pápa konstantinápolyi pátriárkává tette. 1511-ben Bakócz képviselte Magyarországot az ötödik lateráni zsinaton.
II. Gyula váratlanul hunyt el 1513. február 20-án. A széküresedés idejére háromtagú bíborosi tanácsot választottak a Pápai Állam élére, melynek tagja lett Bakócz Tamás is, így komoly esélye volt arra, hogy II. Gyula utóda legyen. Magyarország és Lengyelország uralkodói Bakócz megválasztását óhajtották, komoly kampányt is folytattak érdekében. A velencei magyar követ például azzal a kéréssel fordult királya nevében a szenátushoz, hogy ha a velencei származású bíborosok közül egyiknek sem lenne kilátása a szavazatok többségének elnyerésére, akkor az esztergomi érseket támogassák. A signoria természetesen elutasította a kérést, mivel a velencei Grimani bíborost tekintette jelöltjének. Firenze urai, a Mediciek azon küzdöttek, hogy családtagjuk kerüljön a pápai trónra, azonban Giovanni Medici esélyeit rontotta, hogy csupán 37 éves volt. Eközben Rómában a lehető legváltozatosabb verziók keringtek a konklávé várható végeredményéről, vers is született a pápaságért versengő bíborosokról:
„Kiről van szó? Kit emlegetnek leginkább,
hogy csel és csalás nélkül pápává lesz?
Az esztergomit, Fliscót, Riariót és Grimanit.
Halántékukat erények koszorúja övezi.
Az első bátor, gazdag és hatalmas.
A második becsületesség ragyogó tüköre.
A harmadik éles és fennkölt elméjéről híres.
A negyedik a tudomány tündöklő napja.”
A bíborosi kollégium március 4-ére tűzte ki a pápaválasztás kezdetét. Huszonöt bíboros gyűlt össze, a konklávét megnyitó szentmisét Bakócz Tamás celebrálta a régi Szent Péter bazilika Szent András-oltáránál. Az előzetes tanácskozások öt napig tartottak, majd következett a szavazás. Az idősebb bíborosok nem tudtak megegyezni a következő pápa személyéről, ám a fiatalabbak megállapodtak, hogy Giovanni di Medicire adják voksukat. Az első szavazást március 10-én tartották, ahol Bakócz Tamás nyolc szavazattal a második helyen végzett. A kétharmados többség azonban hiányzott, így másnap újabb szavazást tartottak. Mivel az öreg bíborosok meggyőződtek arról, hogy a fiatalok döntését nem törhetik meg, maguk is Medici mögé álltak, aki így 1513. március 11-én fölényes győzelmet aratott Bakócz fölött.
Bakócz nem kívánt visszatérni hazájába. Tudta, hogy kudarca csalódást okozott honfitársainak, és a magyar politikai viszonyok miatt esztergomi széke is ingatag. Mivel a X. Leó néven trónra lépő riválisa gyakran betegeskedett, titkon bízott benne, hogy eljuthat még a csúcsra. X. Leónak azonban egyre kínosabbá vált Bakócz jelenléte, így kárpótlásként Észak-, Közép- és Kelet-Európa teljes hatáskörű apostoli legátusává nevezte ki, valamint megbízta egy török elleni keresztes hadjárat vezetésével – amely Magyarországon a Dózsa-féle parasztfelkelésbe torkollott. Megbízatásának kudarca nem vette el Bakócz kedvét attól, hogy részt vegyen a magyar politikai életben. Szoros barátságban és együttműködésben állt Werbőczi Istvánnal, és 1515-ben segített a Habsburg–Jagelló szerződés megkötésében is. II. Ulászló király halálát követően, főleg betegsége súlyosbodása miatt, egyre kevésbé tudott részt vállalni a magyar politikai életben, utolsó éveit visszavonultan töltötte Esztergomban 1521-ben bekövetkezett haláláig. Bakócz Tamás, bár nem állt az életszentség hírében, személyében mégis kivételes tehetségű főpapot veszített a magyar egyház.