A hadüzenet hivatalos átadása előtt, 1916 augusztusának végén keltek át a Kárpátok hágóin a magyar határra felvonult 1., 2. és 4. román hadsereg csapatai.
Alaposan megsínylette Baranya és Baja térségének gazdasága a 90 évvel ezelőtt véget ért idegen megszállást. A szerbek 33 hónap alatt módszeresen kifosztották a környéket.
1921. augusztus 19–21-én került vissza Magyarországhoz a szerbek által 33 hónapig megszállva tartott Baranya. A felszabadulás azonban korántsem volt zökkenőmentes.
Az osztrák–német Maderspach család a 18. század elején telepedett le Délkelet-Magyarországon. A szívvel-lélekkel magyarrá vált népes família tagjai nemzedékeken át építették új hazájukat, s ha kellett, tűzzel-vassal küzdöttek osztrákok, szerbek, románok, oroszok ellen a magyarságért.
Ha van a 20. századnak szinte már valószerűtlenül ellentmondásos alakja, a lehető legszélsőségesebb megítélést kiváltó, halála után évtizedekkel is kitartóan áldott vagy átkozott figurája – az Tito marsall. Hatalomra jutásakor sokkal több ártatlan magyart gyilkoltatott meg, mint Kádár János – halálakor mégis valószínűleg lényegesen népszerűbb volt a délvidéki magyarság körében, mint Kádár az anyaországban.
Kevés lett volna a győztes antant nagyhatalmak gátlástalan érdekérvényesítése és a román diplomácia legendás zsenialitása, hogy 1919–20-ban létrejöjjön Nagy-Románia, ha nincs egy karizmatikus asszony, Mária királynő, aki hat hét alatt meggyőzte a Nyugatot? Ezt a kérdést boncolgatja Koszta István legújabb könyve, a Mária román királynő párizsi követsége című kötet.