A Tanácsköztársaság egyik legsötétebb fejezetét kétségkívül Szolnokon írta a Lenin-fiúkat vezető Szamuely Tibor népbiztos. 1919. május első napjaiban a vörösök visszafoglalták a Tisza-parti várost, és több tucat polgárt végeztek ki bestiális kegyetlenséggel.
Magyarország számára 1941 tavaszán vált egyértelművé, hogy Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök minden ellenkező óhaja ellenére a világháborúból nem lesz képes teljes mértékben kivonni magát. Az igazi trauma akkor érte a magyar felső vezetést, amikor Sztójay Döme követ Berlinből meghozta Hitler üzenetét.
Magyarországnak van egy történeti alkotmánya: a Szent Korona-tan. E szerint a Szent Korona az államhatalom és a szuverenitás tárgyiasult megtestesítője. Nemcsak jelképes hordozója, hanem áttételesen kútforrása is. A történeti alkotmány magában hordoz olyan erkölcsi, a nép józan gondolkodásában rejlő logikai elveket, amelyek korlátként állnak a jövendő jogszabályalkotás fölött, amely semmilyen körülmények között nem írhatja ezeket felül.
A kultúrfölény elmélete összeforrott az 1920-as évek korszakalkotó kultuszminiszterével, gróf Klebelsberg Kunóval, akinek köszönhetően példátlan virágzásnak indult a magyar kultúra a trianoni tragédiát követően. Bár a kultúrfölény kiteljesítése egyértelműen Klebelsberg érdeme, kevésbé ismert, hogy ennek első megfogalmazása ifj. gróf Andrássy Gyula (1860–1929) nevéhez fűződik.