Egy falkép felfedezésének és eddigi restaurálásának története, amely szinte krimiként is olvasható: a szerzők meggyőző bizonyítékokat sorakoztatnak fel, hogy Sandro Botticelli volt az esztergomi palotában a falképek alkotója. A műemlékem.hu könyvajánlója.
Magyarország nemzetközi szinten talán legismertebb falképét az egykori esztergomi palota studiolójában1 ugyan már az 1934-38-as ásatások során felfedezték, ám a művészt még mindig nem sikerült teljesen meggyőző módon azonosítani. Pedig már a harmincas években bejárta a világot a reneszánsz seccók2 híre. Ám jött a világháború, Magyarország évtizedekre elszakadt Európától, s a négy erényt ábrázoló töredékes falképegyüttest szinte elfelejtette a közvélemény. Időről-időre ugyan végeztek restaurátori munkát a falképeken, azonban ezek — mint utóbb kiderült — sokszor inkább ártottak a műnek.
Az Erények legújabb restaurálása és kutatása 10 esztendeje, 2000-ben kezdődött el. Erről a 10 évről is szól a munkálatokban részt vevő, azokat irányító Prokopp Mária művészettörténész, Vukov Konstantin építész, építészettörténész és Wierdl Zsuzsanna, festő-restaurátor művész közös könyve, az Erények nyomában. Sokkal korábban kezdik ugyanis a történetet: érdekes összefoglalót adnak az esztergomi várhely középkori történelméről, a harmincas évekbeli feltárásokról, az Erények huszadik századi történetéről. Megismerhetjük a korszakot, a XV. század második felét, amelyben a falképek születtek, és Sandro Botticelli számos művét bemutatva sorakoztatják fel azokat a bizonyítékokat, amelyek az olasz reneszánsz mester keze nyomát mutatják az esztergomi studioló falán. A Botticelli szerzőségét bizonyító adatokat 2007-ben tárták a tudományos közvélemény elé, ám az elméletet többen a mai napig vitatják. A falképek restaurálása is szünetel. A történetnek tehát koránt sincs vége.