Érdekes kijelentést tett ismét a Békés megyei Zsadány polgármestere. Dudás Árpád azt állítja: Attila hun nagykirály fővárosa Zsadányban volt és a sírja is ott van. Szerinte ezt megdönthetetlen bizonyítékláncolat igazolja. A hun- és szarmatakort kutató régészek viszont finoman szólva is fenntartásokkal kezelik az ilyen ex catedra kijelentéseket.
Idestova hat esztendeje lelkes amatőrként keresi Attila nagykirály sírját Zsadány első embere. Dudás Árpád Zsadány község honlapján nem kevesebbet állít, minthogy: „Kutatásaim szerint kijelenthetem, hogy Attila hun király lakóhelye Zsadány községben volt… Állításom az egyetlen olyan szemtanú írására alapozom, aki járt Attila udvarában, nevezetesen Priszkosz rétorra (aki követ volt). A kelet-római birodalomból, konkrétan Konstantinápolyból jött Zsadányba Attila falujába.” Dudás Árpád: Attila, a legnagyobb hun fővárosának és sírhelyének nyomában címmel még évekkel ezelőtt eredményeiről beszámoló levelet küldött a Magyar Tudományos Akadémiának, a Magyar Nemzeti Múzeumnak és kulturális miniszternek is.
A Magyar Nemzeti Múzeumtól akkor Reiz-Kató Gábor főigazgató-helyettes azt közölte: nem lehet közelebbről meghatározni az egykori hun fejedelmi központ, illetve Attila temetkezési helyét. Erre ugyanis sem a történelmi kutatások, sem a régészeti módszertan nem ad elegendő támpontot. Zsadány polgármestere elmondta: Zsadány, Geszt, Mezőgyán, Biharugra, Okány, Körösújfalu és Vésztő területén 48 földpiramist talált. További 12 földpiramist a begécsi halastavak építésekor tüntettek el. Meggyőződése szerint az általa felkeresett dombok nem kunhalmok, hanem hunhalmok, hun temetkezőhelyek. Erősíti a polgármestert ebbéli hitében az is, hogy a közelmúltban geoelektromos méréssel természetes üregeket kerestek és találtak a szőlőskerti nagy földpiramison, illetve a fancsika-pusztai templomdombon is.
A korszak neves szakértője, a 2001-ben elhunyt Bóna István szerint Attila sírjának keresésekor a kutatandó térség legalább 20 ezer négyzetkilométer lenne. Osztja Bóna István álláspontját s fenntartásokkal kezeli Dudás Árpád állításait Wilhelm Gábor, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat Dél-alföldi Regionális Irodája hun- és szarmatakort kutató régésze is. Wilhelm Gábor az Attila hun király udvarában 449-ban követként megfordult Priszkosz rétor útleírásával kapcsolatban azt is kiemelte: középgörög nyelven íródott, csak töredékeiben maradt fenn és magyarul nagyon kevés szemelvény jelent meg belőle.
A régész elmondta: a szakmai közvélekedés szerint Attila sírja a Duna-Tisza közének keleti részén kereshető, esetleg a Tisza bal parti területén. Attila temetéséről a gótok történetírója, a VI. században élt Iordanes is szót ejtett, rossz latinsággal megírott művében a Geticában.
A hunok eredetéről a XVIII. század óta vita folyik. Máig kérdéses: azonosak-e vagy sem a kínai forrásokban hiung-nu vagy hsiung-nu (hsziung-nu) néven szereplő törzsekkel, akikkel a Kínai Birodalom a Krisztus előtti IV-I. század között kemény harcokat vívott, s akik ellen a Nagy Falat emelték. Azonosságukat azonban mindeddig nem igazolta a nyelvészet (a hiung-nu nyelv mindmáig ismeretlen, s az európai hunok nyelvére is csak következtetni lehet), s csak közvetve világítja meg a régészet (a Krisztus utáni IV. századinál korábbi hun lelet nem ismert Közép-Ázsiából sem) és az antropológia. Mongoloid típusok ugyan nem ritkák az európai hunok körében, de nem is általánosak, ugyanakkor nem jelenthetnek mongol nyelvűséget is.
A hunok jellemző régészeti ismérvei: a csontlemezekkel merevített aszimmetrikus íj a háromélű vas nyílcsúcsokkal, a hosszú kard, a harcikés, a nomád öv, a magas kápákkal ellátott nyereg ugyanis az eurázsiai sztyeppéken végbement általános fejlődés eredményei. A legsajátosabb hun emlékek, a réz áldozati üstök is csupán öntési technikájukkal gyökereznek a kínai bronzművességben. Attila Mundzsuk fia (született 410 körül, meghalt 453-ban), a hunok másodfejedelme, majd nagykirálya.