Újabb ásatásokba kezdtek a székelyudvarhelyi Jézus szíve kápolna belsejében és környékén. A cél ezúttal az, hogy a korábbi, 1973-as ásatások mintegy folytatásaként úgynevezett “szűz területeket” tárjanak fel, hitelesítsék az adatokat, eloszlatva az építmény kapcsán felmerülő kételyeket.

A Haáz Rezső Múzeum régészei a napokban kezdték el a város határában található, feltehetően a 13. században épült kápolna feltárását. A kicsiny, szobaméretű műemlék épületben két sírépítményre bukkantak az 1973-as ásatások során. A bennük lévő csontvázakat a Haáz Rezső Múzeumban őrzik. A katolikus egyház tulajdonában lévő kápolnát a tervek szerint a közeljövőben felújítják, ezért tartották fontosnak, hogy még a munkálatok megkezdése előtt hivatalosan is lezárják a vitatott kérdést, hogy valójában milyen céllal épült, és milyen célt szolgált eredetileg a kápolna – tudtuk meg a munkálatok helyszínén. „Vita van arról, hogy a kápolna a szokványos rotundák közé tartozik-e, tehát az Árpád-korban épült-e, vagy ahogy az 1973-as ásatás megállapította, egy sokkal későbbi építményről lenne szó, amely valójában az 1560-as években épült” – részletezte Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze.

Az ásatások, amelyeket a katolikus egyház végeztet, várhatóan április végén fejeződnek be, de a műemlék épület továbbra is betölti eddigi szerepét, így a húsvéti határkerülés egyik jelentős állomása, de az úrnapja utáni Jézus-búcsú helyszínéül is szolgál. A régészek elmondták, hamarosan a falon található kutatóablakokat is tovább vizsgálják majd szakemberek, hogy teljes mértékű felújítás előtt tisztázódjon a kápolnának az építésekor betöltött szerepe. A kis építményt szabálytalan, ovális alaprajzú kőfal övezi, melyhez belülről egy egyszerű remetelak csatlakozik, ám ezek már több száz évvel később épültek, így a most elkezdődött vizsgálódásnak nem a részei.

A nagyobbacska szoba méretű épület padlója téglával van kirakva, négy méter magasságban lévő mennyezetét kazetták díszítik. A barokk díszítésű kis oltárát Lestyán Ferenc jezsuita készítette, aki 1767 és 1773 között volt az udvarhelyi ferences rendház vezetője és az egyházközség plébánosa. A belső falakon a friss, pontosabban 2008-as falkutatások számos 17. századi “hic fuit” feliratot tártak fel, illetve az oltárapszisban egy 19. századinak tűnő, olajfestékkel festett, azonosítatlan férfit ábrázoló festményt is találunk.