Wittner Mária: kedvenc történelmi hősöm
Nehéz megmondani, hogy az ember különböző életsza- kaszaiban kik és miként válnak számára eszményképpé, példa- képpé vagy éppen hőssé, de bizonyos, hogy minden embernek van eszményképe, amely formáló erővé válik életében.
A betűket megismerve, az olvasás tudományát elsajátítva, mindig jó kapcsolatban voltam a könyvvel. Nem csak voltam, de ma is egy könyv olvasása jelenti számomra a teljes kikapcsolódást, egyfajta menekülést a jelen valóságából, a múlt, a már megtörtént „valóságába”. A megszépült múlt vagy az egyéni sorsok nyújtotta történelem? Ki tudja, lehet ez is, az is. Egy dolog bizonyos: fogva tartja a lelkemet, amikor becsukom a könyvet, még sokáig együtt vagyok olvasmányom hősével, eltűnődve sorsán. Így rakódik rétegesen lelkemre a könyvben elolvasott mondanivaló, életszerű példák, hősiességek, szenvedések, lelki gyötrelmek. Követendő eszménykép több is lehet életünk során, bennem mégis jól megférnek egymással, hisz ha nem is egy korban éltek, de egyként cselekedtek: szerették és féltették a hazát és nemzetet.
Lehetne sorolni a különböző korokban élt hősöket, mint Gárdonyi Géza egri várvédőit, Dobó Istvánt, vagy Gergőt a török időkből, vagy az 1848-as márciusi ifjakat, akik szintén példaképévé váltak az 1956-os pesti srácoknak. Egy valami meghatározóan közös volt bennük: a HAZASZERETET.
Azonban Surányi Miklós Egyedül vagyunk című, Széchenyi Istvánról írt könyve nagyon mély nyomot hagyott bennem. Széchenyi István, a legnagyobb magyar jelzővel illetett férfiú, aki egy magyar főnemesi család szülötte, a császári udvar árnyékában él, és egy szót sem tud magyarul. Szerelmi csapodárság, kicsapongó élet, majd a mardosó önvád és meghasonulás után tér vissza hazájába, hogy kiemelje a nemzetet az elmaradottságból. Történelemformáló államférfiúként vagyonával is áldozott a felemelni vágyott nemzetnek. Mégis megrendítően magányos emberként halt meg. Ő Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a példaképem és hősöm.
Íme, egy aktuális idézet Széchenyi Istvántól: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.”
A Jóisten áldja meg mind a két kezével !
Széchenyi magyar anyanyelvű volt, Rákóczival tetszik keverni, akit Zrínyi Ilonától való elszakíttatása után neveltek át és felnőttként tanult meg másodszor magyarul.
Nagycenken és Szombathelyt gyerekeskedett és tanult.
Szomorúbb az, hogy a "hős" már a saját élettörténetére sem emlékszik, "fegyveres ellenállónak" hirdeti magát, olyannak, aki "200 napot töltött a siralomházban...".
Ajánlom olvasásra az interneten is megtalálható:
1956 DIDERGŐ LÁNGJAI - WITTNER MÁRIA című cikket, a
www.magyarorszag.ma hírportálon (melyet több más orgánum is átvett.)
- Azonban Surányi Miklós Egyedül vagyunk című, Széchenyi Istvánról írt könyve nagyon mély nyomot hagyott bennem.-látszik...
Tetszett már 500-ast látni? Azok is szépek, nem csak az 5000-ek!
Főleg, ha 56-os múlt, akkor az 500-as egy fajtájának nagyon ismerősnek kellene lennie...
Szemenyei-Kiss Tamás, aki Wittnerhez hasonlóan sok-sok évet töltött a
Gyűjtő és a Fő utcai katonai börtön falai között, valószínüleg jobban ismerheti az 56-os elítéltek sorsát, körülményeit.
A "ciki" az, hogy Ön minősíti az ismert újságírót...
hu.metapedia.org
Nem ismerem szemenyei-kis munkásságát, de az elmúlt pár percben olvasgatva az írásait, életét, nem is akarok megismerkedni vele...
És nem változott a véleményem: Wittner Mária hiteles és nagyszerű EMBER!
többször lelepleztem. Továbbá itt közölném mindenkivel, hogy nem szoktam kommentárokat beírogatni
különbözö cikkek után olyan honlapokra, ahol ez lehetséges.Minden hasonló beírás (sajnos van belölük elég) a világhálón, a nevemmel való visszaélés és így egy sötétben bujkáló patkány (SZTK) hamisítása.
Tisztelettel:
Dobszay Károly
Szemenyei - Tomcat-hoz hasonlóan - tényfeltáró írásaiban már évekkel ezelőtt leleplezte a KURUCINFÓ és a METAPÉDIA provokátor társaságát, azok tagjait és az interneten tevékenykedő két csoport megbízóit.
Bizonyára nem véletlenül választották egykori rabtársai és a nemzeti emigráció tagjai az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért németországi igazgatójának és nem ok nélkül kérte fel az OSZK (a Bibliotheca Nationalis Hungariae), hogy még életében a budavári Nemzeti Könyvtár gyűjteményei közzé sorolják életművét...
Sajnos, nem Ő az egyedüli ebben az emberfarkas-világban, ahol '56 mártírjait köpködik és ahol a demokrácia első harcosai éheznek és nélkülöznek.
Mitől lenne színvonalas a Történelemportál? (Amilyenek a vendégei, olyan a kocsma.)
Mert ugye embert barátjáról, pártot a szövetségeseiről lehet igazán megismerni... Ki gondolta volna 20-22 esztendővel ezelőtt, hogy a vörös Kína egyszer még az 56-osok szövetségese lesz?