Lánchíd, lóverseny, Akadémia, dunai hajózás, iparfejlesztés – hosszasan sorolhatnánk Széchenyi István történelmi érdemeit. Arról azonban ritkábban szólunk, hogy a gróf szinte elsőként ismerte fel a hazai borászat nehézségeit és fejlesztési irányait.
Követendő eszménykép több is lehet életünk során, bennem mégis jól megférnek egymással, hisz ha nem is egy korban éltek, de egyként cselekedtek: szerették és féltették a hazát és nemzetet. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, a példaképem és hősöm írta: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül, és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.”