Az egyetemi hallgatók számára is nélkülözhetetlen kötettel jelentkezett a napokban Gulyás László. A szegedi történész, egyetemi oktató hiánypótló könyvében mintegy negyven belső térképpel is illusztrálva ismerteti azokat az 1690 és 1914 közötti nemzetiségi törekvéseket, amelyek végül Trianonhoz vezettek. A szerző szakít a marxista történetírás toposzaival, és új megvilágításba helyezi a Kárpát-medence történetét.
Gulyás László: Küzdelem a Kárpát-medencéért
A trianoni békediktátum megszületésének teljes történetével a mai napig adós a magyar történelemtudomány. Különösen igaz ez a megállapítás Trianon előzményeinek történetére. Az 1990 előtti marxista és az 1990 utáni poszt-marxista történetírás egy igen egyszerű sematikus képet rajzol fel a történelmi Magyarország keretei között zajló nemzeti, nemzetiségi küzdelmekről – írja a Küzdelem a Kárpát-medencéért című új könyvének előszavában Gulyás László. A könyv alcíme: Regionalizáció és etnoregionalizmus, avagy a nemzeti és nemzetiségi kérdés területi aspektusai Magyarországon 1690-1914.
A szakember érveinek alátámasztására két tipikus esetet mutat be. A szocialista korszak egyik vezető történésze, Hanák Péter 1964-ben az alábbi magyarázatot adta a Monarchia felbomlására: „A Monarchia léte az imperializmus korában a történelmi fejlődés uralkodó tendenciáinak akadályává vált. Akadályozta a délszláv, a román, a lengyel, a cseh és a szlovák nép nemzeti egyesülését, eltorlaszolta a magyar nép felszabadulását is.” Gulyás László másik példája szerint 1990-ben – azaz a rendszerváltás évében – új szemléletű szintézisnek szánt könyvében Kosáry Domokos azt fejtegette, hogy a történelmi Magyarország azért bomlott fel, mert „…a magyar politikai vezető rétegek félreértették 1848 tanulságait, Kossuth, Eötvös, Deák és Széchenyi intéseit. Őszinte kisebbségvédelem, méltányos engedmények helyett – ami elvben szintén lehetséges volt 67-es alapon – soviniszta, túlzó módszerekkel akarták a saját uralkodó helyzetüket fenntartani.
Vagyis a két marxista álláspontot röviden így összegezhetjük: az Osztrák–Magyar Monarchia, ezen belül a Szent István-i Magyarország a „népek börtöne” volt, így logikus és törvényszerű volt felbomlása. Trianon igazi felelőse a dualista korszak magyar politikai elitje, amely nem ismerte fel a nemzetiségi kérdés igazi súlyát, sőt egyenesen elzárkózott a nemzeti és nemzetiségi követelések megfontolásától és kielégítésétől. (Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy ez a sematikus kép napjainkban is fontos része a magyar történetírásnak, számos vezető történész, például Ormos Mária munkásságában visszaköszön.)
Gulyás László teljesen más véleményen van. A problémakör feldolgozása során a történelemtudomány mellett segítségül hívta a politikai földrajz és a regionális tudomány módszertanát és ismeretanyagát. Közben áttekintő képet rajzol a történelmi Magyarországot végül szétfeszítő nemzeti, illetve nemzetiségi kérdés területi aspektusairól. Részletesen bemutatja, hogy a Kárpát-medencében a magyarsággal együtt élő nem magyar népek a különböző történeti szituációkban – török kiűzése, 1848–49, osztrák–magyar kiegyezés – milyen területi igényekkel léptek fel a magyar állammal szemben. Gulyás külön hangsúlyozza, hogy a Kárpát-medencében a nacionalizmus ébredése és kifejlődése párhuzamos és egymást keresztező nemzetépítéseket eredményezett. Ezek a törekvések szükségszerűen vezettek el a magyar és nem magyar népek konfliktusainak kiéleződéséhez. Vagyis Gulyás László szerint nem arról volt szó, hogy az 1918 előtti magyar politikai elit pusztán gonoszságból – ahogy Kosáry Domokos fogalmazott: „soviniszta módszerekkel” – nem akart semmit sem adni a nem magyar népeknek, hanem arról, hogy a Szent István-i Magyarország bár „csak egy ország” volt, több nemzet tekintette hazájának.
E könyv az Osztrák–Magyar Monarchiára olyan államalakulatként tekint, ahol több nemzet próbált meg egymás mellett élni. A szerző nézete szerint a Monarchia fontos és pozitív szerepeket – geopolitikai egyensúly, gazdasági térszervezés – betöltő soknemzetiségű államalakulat volt, amely sok szempontból az Európai Unió előfutárának tekinthető. Ugyanekkor a Monarchia legnagyobb negatívumaként arra is felhívja a figyelmet, hogy partikuláris (elsősorban nemzeti) érdekek mellett megosztották a benne élő népek vélt vagy valós ellentétei is. A Monarchia tragédiája abban rejlik, hogy olyan korszakban próbált meg soknemzetiségű államként működni és fennmaradni, amikor minden nemzet saját nemzetállamának megteremtésén és megerősítésén dolgozott.
Gulyás László művében új megvilágításba helyezte a Kárpát-medence történetét, a hiánypótló könyv nemcsak a történelem iránt érdeklődők számára érdekes olvasmány, történész hallgatók számára is nélkülözhetetlen segédanyag, de politológia, biztonságpolitika, nemzetközi kapcsolatok, honismeret, geográfia szakos hallgatók is haszonnal forgathatják. A Kárpátia Stúdió kiadásában megjelent könyv mintegy negyven egyedi térképpel segít még könnyebben megérteni a térségben végbement regionalizációs folyamatokat.
Rendelje meg a könyvet kedvezményes áron Vármegyeház.hu webboltunkban!