Az elmúlt évek legjelentősebb szentföldi régészeti feltárása a szíriai Margat várának kutatása. Az egykori johannita erődítményt feltáró magyar misszió munkájának eredményeiről számol be a Pécsett nyíló kiállítás – írja a műemlékem.hu.
Október 21-én, csütörtökön délután nyitják meg Pécsett, a Művészetek és Irodalom Házában az Akkor és Most – Magyarok Margatban, a szíriai–magyar kutatások legújabb eredményei Margat várában című kiállítást. A megnyitó díszvendége Abdullah Dardari, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese lesz. A magas rangú látogatás is bizonyítja, hogy a közel-keleti állam ugyancsak fontosnak tartja a margati vár feltárását, amely az elmúlt évek legjelentősebb szentföldi keresztes kutatása.
„Major Balázs, a misszió vezetője volt az, aki helyismeretének, szakmai kapcsolatainak köszönhetően kiérdemelte a szír állam bizalmát, hogy irányítsa az egyik legnagyobb keresztes erődítmény feltárását” – mondta el a műemlékem.hu-nak Buzás Gergely régész, a misszió tagja. Hozzátette: a kutatást 2007-ben kezdték el, mostanra tíz ásatási szezonon vannak túl, hiszen évente több kutató-csoport is dolgozik a várban.
„Először egy hét éves kutatási programról volt szó, de ebben az erődítményben még évtizedekig lehet a feltárásokat folytatni” – tette hozzá a régész. „A kitűzött idő alatt talán a felső várat lehet feltárni, de ott van még a külső vár, valamint a hozzá tartozó erődített város is. Mivel az összefüggések megértése miatt ezeket is be kell vonnunk a kutatásba, évtől évre nő annak a területnek a nagysága, amelyen ásatásokat végzünk.”
Margat vára (fotó: Buzás Gergely)
A Földközi-tenger partján, a mai margati várhegy tövében a római korban virágzó település volt. Az első erődítményt a hegytető északi részén a helyi törzsek épített fel 1062-ben, a megerősödő Bizánctól tartva. A várat al-Marqab-nak, azaz megfigyelőhelynek nevezték, hiszen innen a tengerpartnak jókora szakasza belátható. Az aggodalom Bizánctól nem volt alaptalan, hiszen 1104-ben elsőként a bizánciak, s nem a nyugati frank keresztesek vetették meg a lábukat a környéken. A várat végül antiochiai Roger herceg foglalta el 1117-18-ban, s ő változtatta a nevét Margatra. Később rövid időre muszlim kézre került a vár, majd a hegy alatti város, Valenia ura, II. Renaud de Mazoir vette be. A vár évtizedekig a család birtoka maradt, s uralmuk alatt kezdődött el a várhegy teljes beépítése és az új rezidencia kialakítása a plató déli részén.
Vagy nagyon jó érzéke volt a politika iránt, vagy szerencséje, de tény, hogy az anyagilag tönkrement Mazoir család akkori feje, Bertrand 1187. február 1-jén eladta Margatot a Johannita lovagrendnek. Július 4-én Szaladin (aki előbb egyesítette Szíriát és Egyiptomot) megsemmisítő csapást mért az egyesített keresztes hadakra Hattinnál. Októberben visszahódította Jeruzsálemet, s egy év leforgása alatt egy keskeny tengerparti sávra szorította vissza a kereszteseket. A szentföldi keresztény államok a csapást soha nem tudták kiheverni. Margat szerepe hirtelen felértékelődött. Valenia város püspöke a várba költözött, a Johannita lovagrend lázas építkezésbe, az erődítmény megerősítésébe fogott. Jeruzsálem elvesztése után valószínűleg Margat volt a rend központja (később Akkóba költöztették át), s itt tartották egyik legfontosabb nagykáptalanjukat is 1204 és 1206 között, amelyen módosították a regulát, a templomosokéhoz hasonlóan elsősorban harcos renddé átformálva a közösséget.
Mint arról korábban már beszámoltunk, Margatnak akad magyar vonatkozása is, hiszen II. András király, aki több mint két évtizedig halogatta, hogy felvegye a keresztet, az ötödik keresztes hadjárat keretében, 1218. elején hazafelé tartva, útba ejtette Margatot. S talán mert a Szentföldön a fegyveres összecsapásokban nem nagyon tüntette ki magát a magyar uralkodó, s a johannitákkal korábbról, Magyarországról jó kapcsolata lehetett, a lovagrendnek száz márka (23 kilogramm) ezüst évjáradékot adományozott. A nagylelkű felajánlásról ugyan fennmaradt írásos adat, arról azonban nem tudunk, hogy kifizette-e valaha – mindössze egy néhány évvel későbbi johannita levél ismert, amelyben a lovagrend emlékezteti addig beváltatlan ígéretére.