Mikor és milyen körülmények között érzi magát egy ember osztráknak, németnek vagy magyarnak? A nyelv, a kultúra, a történelem vagy pusztán az illető állampolgársága határozza ezt meg? Erre a kérdésre keres választ a Grazi Történeti Intézetnek a közép-kelet-európai német, illetve magyar kisebbség körében végzett kutatása.
A grazi kutatócsoport a szóban forgó kisebbségek aktuális identitásbeli kérdéseit etnológiai-kultúrantropológiai megközelítésben vizsgálja. “A történelem bennünket mindenekelőtt a mindenkori emlékezés-kultúra szempontjából érdekel” — mondja Klaus-Jürgen Hermanik kultúrantropológus a Der Standard című osztrák lapnak. A központi kérdés: hogyan alakítja önazonosság-tudatát maga a kisebbség, valamint a többségi társadalom és más külső tényezők.
ceglédberceli sváb hagyományőrző csoport (forrás: cegledbercel.hu)
A magyarországi német kisebbséget illető eredmények meglehetősen kijózanítóak — írja az újság. Nem igazán lehet megállapítani, hogy hány tagja van a magyarországi németségnek, esetükben már erősen előrehaladt a magyarosodás — mondja Hermanik. Gyakran nincs egyértelmű kötődésük a németséghez, és a nyelvet is egyre kevesebben beszélik. Mindazonáltal a német a 13 elismert magyarországi kisebbség egyike — tette hozzá.
Nyelvhasználat tekintetében az erdélyi szászok helyzete is hasonló: a nyelv gyakran már nem egyértelmű etnikai ismertetőjegy. Ugyanakkor sok román fiatal tanul németül és jár német nyelvű gimnáziumba, mert azoknak továbbra is jó a híre. Az erdélyi szász kisebbségi szervezetek hagyományos kisebbségpolitikát folytatnak, jogi képviselettel és hagyományőrzéssel foglalkoznak. Különösen nagy az érdeklődés a német ének- és a táncegyletek iránt, mégpedig a román fiatalok körében is. “Egy 30-60 ezer főre becsült létszámú kisebbség esetében a falusi tánccsoportok a többségi társadalom támogatása nélkül sokszor fenn sem maradnának” — vélekedik a kutató.
Magyarországgal és a Romániával ellentétben Szlovéniában, ahol a német nem törvényben elismert kisebbség, nincsenek iskoláik és sajtóorgánumaik a németeknek. Állami támogatás sem jár nekik, és így csak korlátozott kulturális tevékenységet fejtenek ki. Ugyanakkor az egyes etnikai szervezetek végeznek identitásmegőrző feladatokat: nyelvoktatást kínálnak és kulturális intézményeket tartanak fenn. A szlovéniai német kisebbség törvényi elismertetésére irányuló törekvések eddig nem jártak sikerrel.
“Egészen más a Közép-Európa délkeleti részén élő magyar kisebbség identitásformálása: esetükben a politikai dimenzió sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a magyarországi németeknél vagy az erdélyi szászoknál” — mondja Hermanik munkatársa, Eduard Staudinger. A politika erősen rányomja a bélyegét az emlékezés-kultúrára is, a magyarországi és a határon túli magyarok esetében egyaránt — vélekedik Staudinger. A kutatók szerint három fontos nemzeti ünnep játszik szerepet a magyar identitás építésében: március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a, emellett a nemzeti érzelmeket célzottan a legnagyobb magyar történelmi traumára, a trianoni békeszerződésre való megemlékezéssel is táplálják. Az ilyen szimbolikus ünnepnapok hiányoznak a sokkal kisebb létszámú német kisebbségi csoportoknál, a közös történelemmel és származással való azonosulás mindazonáltal esetükben is hasonlóan határozottan kifejezésre jut — írta a Der Standard.