Történelemportál

Bémer László, 1849 vértanú püspöke

Születésének 120. évfordulója, valamint az 1956-os forradalomban vállalt szerepe kapcsán manapság többet beszélünk Mindszenty bíborosról. Kevesen tudják azonban, hogy száz évvel Mindszenty vértanúsága előtt, az 1848–49-es szabadságharc utáni rémuralom is mártírokat adott a magyar katolikus egyháznak. Legalább háromszázra lehet tenni a szabadságharc után bebörtönzött vagy meghurcolt papok számát, a megtorlás nem tett kivételt a püspökökkel sem. Öt főpap került börtönbe, közülük a legszomorúbb sors Bémer Lászlóra, a nagyváradi püspökre várt.

Bémer László püspök (forrás: hu.wikipedia.org)

Báró Bémer László 1784 ápr. 8-án született a Szabolcs megyei Kisbákán. Tanulmányait Egerben végezte, pappá 1811-ben szentelték. Rövid gyöngyösi káplánság után, 1812-ben került a kunszentmártoni plébánia élére, ahol tanúbizonyságot tett jó szervezőkészségéről és bölcsességéről. Négy év elmúltával felcserélte javadalmát a fényeslitkei plébániával, hogy a családi birtokot közelebbről tudja igazgatni. 1830-ban Egerbe került, ahol kanonoki és kispréposti címet kapott, valamint választották a hétszemélyes tábla ülnökévé is. [1] 1843-as nagyváradi püspöki kinevezését kiváló munkájával és lelkipásztori tehetségével szolgálta meg.

Bémer László, mint arisztokrata és főpap, tagja volt az országgyűlés főrendi házának, így vett részt az utolsó rendi országgyűlésen, majd az 1848-as pesti országgyűlésen is. 1849. január 5-én, amikor az osztrák hadsereg Windisch-Grätz vezetésével bevonult Pestre, a magyar katolikus püspöki karból csak ketten – Horváth Mihály csanádi püspök és Bémer László váradi püspök – követték a Debrecenbe vonuló országgyűlést és politikai vezetést. Bémer László első jelentős szereplése Debrecenben, 1849. március 15-én volt, amikor március idusának évfordulóját ünnepelte a város. Ekkor szentmisét tartottak a Szent Anna templomban, amelyet Bémer László püspök celebrált. A mise után Lázár Miklós helyi káplán ünnepi beszédet tartott. A szentmisében részt vett az akkori politikai és katonai vezetés, a városban tartózkodó képviselők, hivatalnokok és a nép, reformátusok és katolikusok egyaránt. Innen indultak a Református Nagytemplomba, a főutcán a Debrecenben tartózkodó katonai alakulatok álltak díszőrséget a nagytemplom felé tartó tömegnek. A református templomban Könyves Tóth Mihály, híres helyi református lelkész és Szoboszlai Papp István szuperintendens tartottak beszédet, istentiszteletet. 1848–49 így hozta össze a vallásokat, kovácsolta össze a nemzetet, ahogyan szép példája volt ez a szentmise, valamint istentisztelet az ökumenizmusnak.

Bémer püspök a szabadságharc alatt végig a nemzeti oldalon állt. A honvéd csapatokat pénzzel és élelmiszerrel látta el, és 1849 áprilisában egy Várad környéki erdőt is átengedett a kormánynak lőszergyártás céljaira. Részt vett a trónfosztó országgyűlésen is, és ő maga is a szószékből hirdette ki a trónfosztást és az ország függetlenségét, körlevélben parancsba adta az egyházmegyéje papjainak, hogy ők is hirdessék ki azt. Amikor az oroszok betörtek Magyarországra elrendelte, hogy tartsanak körmeneteket és Istenhez könyörögjenek az ország védelméért.

A detronizáció kihirdetése, a hálaadó istentiszteletek tartása és az erősen politikai tartalmú könyörgés elimádkozása a szabadságharc leverése után sok pap számára keserves megpróbáltatást hozott. Az alsópapság tagjai közül öt lelkészt kivégeztetett az osztrák vérbíróság. Ezen kívül tizenhatot halálra ítéltek, és miközben a siralomházban készültek a halálra, hetek múlva kegyelmeztek meg nekik. A megtorlás során azokat a papokat, akikről megtudták, hogy honvédként harcoltak a szabadságharcban, besorozták a császári hadseregbe, és távoli tartományokba vezérelték őket. A „katolikus” Habsburg udvar haragja elől a püspöki kar sem menekülhetett. Görgey Világosnál még le sem tette a fegyvert, Ferenc József már a forradalom pártjára állt püspökök elmozdítását vette fontolóra. 1849. július 3-án jelentette be Alexander Bach belügyminiszter, hogy a magyar egyházat meg kell tisztítani minden olyan elemtől, akik veszedelmesek államra és egyházra egyaránt. [2] Súlyos vádakkal illette a magyar kormány és V. Ferdinánd által kinevezett püspököket is, elsősorban Hám Jánost, s mivel a kinevezett püspökök pápai megerősítése még nem történt meg, Ferenc József valamennyiük kinevezését visszavonta. Haynau rémuralma alatt elsőként Rudnyánszky József besztercebányai püspök került börtönbe, hatévi vasban történő várfogságra ítélték. Hasonló sorsra jutott Jekelfalusy Vince szepesi püspök, Leményi János fogarasi görög katolikus püspök és Lonovics József kinevezett egri érsek is. A bécsi pápai nuncius közbenjárására azonban a börtönből kiszabadultak, de életük végéig különböző ausztriai kolostorokban töltötték száműzetésüket. Püspöki jogkörük gyakorlásától természetesen mindegyiküket megfosztották.

Haynau báró legkegyetlenebbül Bémer Lászlóval bánt el. Elfogatásának közvetlen oka az volt, hogy a békésszentandrási káplán védekezésül püspökére hivatkozott. A káplán a szabadságharc alatt honvédlelkész volt, a trónfosztás után pedig hálaadó istentiszteletet tartott. Kihallgatásakor azt állította, hogy beszédét Bémer püspök körlevele és a magyar kormányhoz intézett üdvözlő felirata alapján készítette. A káplán vallomása arra indította a hadbírót, ha a fiatal pap bűnt követett el, püspöke még inkább. Bémer Lászlót 1849 decemberében fogták el, és a haditörvényszék felségsértés miatt kötél általi halálra ítélte, majd ítéletét „kegyelemből” húszévi várfogságra változtatta. Bémer meghurcoltatása a közvéleményben óriási felháborodást keltett. Ennek is tulajdonítható, hogy a várfogságból hamarosan megszabadult, püspöki székét azonban nem foglalhatta el. Különböző ausztriai kolostorokban, így Maria-Enzersdorfban és a neustifti bencés monostorban töltötte a száműzetés éveit. A számkivetettség idején írta meg elmélkedéseit és imádságait tartalmazó Lelki Vezér című könyvét, melyet névtelen tisztelői adattak ki Bécsben 1851-ben. 1859-ben, rendkívül megromlott egészségi állapotban, teljesen megvakulva engedték haza Magyarországra. Ungváron halt meg 1862-ben. Utódának, Szaniszló Ferencnek sikerült kieszközölnie a Helytartótanácsnál, hogy sokat szenvedett elődjét a nagyváradi püspöki sírboltba temesse.

Bémer László vértanúságát kevesen ismerik, ennek ellenére sokan tisztelik azokon a településeken, ahova kötődik. Ungváron már 1911-ben emléktáblát állítottak a ház falán, ahol utolsó éveit töltötte – a táblát 1991-ben állíttatta helyre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári szervezete – Debrecenben pedig 2011. március 14-én avatták fel Bémer László emléktábláját a Szent József Gimnázium épületében.

Jegyzetek
  1. Józsa László: Báró Bémer László, a szabadsághős váradi püspök. Honismeret, 1987/4. sz. 20. []
  2. Adriányi Gábor: A Bach-korszak egyházpolitikája. Kairosz, Bp., 2009. 18. []

3 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!