Történelemportál

A recski munkatábor áldozataira emlékeztek

Az egykori kényszermunkatábor helyén kialakított Recski Nemzeti Emlékparkban idén is megemlékezést tartottak. A Rákosi Mátyás idején létrehozott munkatábor 60 éve épült meg.

Az egykoron a táborban raboskodókat tömörítő Recski Szövetség ünnepségét számos illusztris vendég megtisztelte jelenlétével. A megyei közgyűlés elnöke és a térség országgyűlési képviselői mellett jelen volt Sólyom László, volt köztársasági elnök és Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke is. A kormányt Rétvári Bence államtitkár képviselte.

egykori rabok Sólyom Lászlóval és Boross Péterrel (2010. szeptember 25.)

egykori rabok Sólyom Lászlóval és Boross Péterrel (2010. szeptember 25.)

Ünnepi beszédében Boross Péter, volt miniszterelnök, egyúttal a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke mondott. A volt miniszterelnök elmondta: “Ez egy önkényes terrorrendszer, szinte szimbolikus emlékműve, ami itt van. Ez tényleg megsemmisitő-tábornak indult”.

Recsk a magyar közélet egy olyan állomása, amely a terror-rendszer legsötétebb időszakára utal. Tudjuk, több ilyen is volt a történelemben: mikor a baloldal hatalomra jutott, kezdetben mindig hasonló történt. Boross úgy fogalmazott, hogy szerencse, ha egy-egy ilyen őrület után életben maradt egy generáció, amely újjá tudta építeni az országot.

Az 1950-től 1953-ig fennálló tábornak – a Történeti Hivatal adatai szerint – mintegy 1580 rabja volt, a rabságot egy tizedük nem élte túl, s ez csak egy töredéke a politikai érdekből bebörtönzötteknek és internáltaknak.

Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.

Sztálin 1953. március 5-i halála után, a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre a többi internálótáborral együtt a recski tábort is megszüntette.

Az épületeket, tornyokat és kerítéseket ezután ledózerolták és lényegében semmi nem maradt meg belőlük. A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba – a túlélők elbeszélése illetve a meglévő fényképek alapján. A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!