Történelemportál

Kálvin hagyománya: kiállítás a Várban

Öt évszázad református hagyományát mutatja be a Dunamelléki Egyházkerület kiállítása Kálvin hagyománya-Református kulturális örökség a Duna mentén címmel, amely október 30-án nyitja meg kapuit a Budapesti Történeti Múzeumban. Ebből az alkalomból Ravasz László dunamelléki református püspök 1956. november 1-jén elhangzott rádiószózatát közöljük.

A Budapesti Történeti Múzeum - itt lesz megtekinthető egészen február közepéig a kiállítás

A Budapesti Történeti Múzeum - itt lesz megtekinthető egészen február közepéig a kiállítás

A tárlat a kálvini hagyomány nyomán ismerteti a dunamelléki református népesség vallásgyakorlatát, kultúráját, és a magyar művészeti, irodalmi és tudományos életben betöltött szerepét. A kiállítást prof. Ritoók Zsigmond akadémikus és Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke nyitja meg, köszöntőt mond Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, valamint Bodó Sándor a Budapest Történeti Múzeum főigazgatója. A kiállítás 2010. február 15-ig lesz látogatható.

Ravasz László portréja

Ravasz László portréja

Ravasz László 1918-ban az erdélyi egyházkerület főjegyzője lett, majd 1921-ben, miután családjával Budapestre költözött, megválasztották a dunamelléki egyházkerület püspökének. Ettől az évtől a Kálvin téri református templom lelkésze is. Szerkesztője volt a Protestáns Szemle, Egyetemi Lapok, Református Szemle és Az Út című lapoknak, ez utóbbit ő alapította. Élénk közéleti szerepet töltött be, szinte minden a korban született protestáns mozgalom és szövetség alapításánál bábáskodott. 1956. október 31-én pár fiatal lelkész kiment érte Leányfalura, és bevitték Budapestre. Az összegyűlt lelkészek az újonnan alakult református Országos Intézőbizottság vezetőjévé választották, és őt ismerték el legitim püspöknek. A püspök 1956. november 1-jén elhangzott rádióbeszéde:

A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek: diákoknak, munkásoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérük hullásával kivívták. Anyai fájdalmában siratja el a hősi halottakat: minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vére árán még drágábbá tette mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra! Minden sebre és minden sírra, de közöttük különösen fájót és különösen könnyest annak a két fiatal hittanhallgatónak, két református teológusnak sírjára, aki az Alma Mater kapujától párszáz méternyire hősi halált halt. A magyar református egyház büszke arra, hogy ez a forradalom tiszta volt és a nemzeti becsület védelme alatt állott. Nincs hőbb imádsága, mint hogy az is maradjon!

Bűnbánattal valljuk meg, hogy az egyház, mint földi intézmény, kényszerűségen felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erőszakától és cselvetéseitől, s emiatt örökkévaló lelki céljainak szolgálatában is kárt vallott. Most éppen azzal foglalkozik, hogy ezeket a kötelékeket lehányja magáról. Kéri a világ összes keresztyén egyházainak, különösen az Egyházak Világtanácsának és a Presbiteri Egyházak Világszövetségének testvéri segítségét talpraállásához és a rendelt életútján továbbhaladásához.

Kéri a lelkipásztorokat, hogy legyenek népünk élő lelkiismerete. Mint az Ige hű sáfárjai, tisztán és bátran tolmácsolják Isten irgalmas üzenetét, vigasztalásul, feddésül és világosságul. Kérjük a presbitereket, mint magyar népünk, s különösen a falu társadalmának demokratikus úton kiválogatott elitjét, hogy a nemzeti egység, a társadalmi igazságosság és a testvéri szeretet szolgálatában példaadóan elöljárjanak. A nemzeti egység mindent átfogó keretében építsék a keresztyén egyházak és hívő lelkek erkölcsi szolidaritását, különös tiszteletben tartván mindenkinek meggyőződését és lelkiismereti szabadságát.

A forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is. Még gondolni se merjen senki az elmúlt korszakok rendszereinek visszaállítására! A forradalom vívmányainak megőrzése és továbbfejlesztése, hibáinak megigazítása és igazságtalanságainak jóvátétele lehet egyetlen célunk. De ugyanakkor védekeznünk kell az anarchia ellen is. Életfeltétel, létkérdés, hogy mielőbb helyreálljon a rend, a nyugalom. A bűnösök elfogása, elítélése az állami szervek és a független bíróságok feladata és sohasem lehet az egyéni akció tárgya.

Mikor az ostrom után a pincéből feljöttünk, a Kálvin téri templomban az első gyülekezeti istentiszteleten – akkor lőtték a templomot Budáról s a kitört templomablakokon besüvöltött a hóvihar – ez volt a prédikátor alapigéje: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltathatik meg. Valamit vet az ember, azt aratja is.”

Üdv azoknak, akik az igazság és szeretet magvetését végzik!”

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!