Emlékoszlopot állítottak az első és második világháború áldozatainak tiszteletére a Máramaros megyei Aknasugatagon. Az emlékszobron 20 magyar áldozat neve szerepel. Aknasugatag régen kizárólag magyarlakta település volt, mára a magyar lakosság aránya jóval húsz százalék alá csökkent.

Aknasugatag

Az emlékmű felállítását 7 éve egy helyi idősklub kezdeményezte, ám a szobor építéséhez szükséges jóváhagyásokat csak hosszas huzavona után kapták meg. Bónis István volt parlamenti képviselő a Híradónak elmondta: a tervet benyújtották Bukarestbe, a bizottság különböző okokat talált arra, hogy ne jöjjön létre ez a létesítmény, hivatkoztak arra, hogy sarkos, hogy nem gömbölyű, tehát minden okot kihasználtak, hogy ez a köztéri szobor ne legyen felállítva.

A szoboravatáson jelen voltak az áldozatok még élő hozzátartozói és ismerősei is. — A nagybácsim 43-ban vitték be, amikor bevonult, itt udvarolt egy leánynak, aki utána 7 évig várta, hogy visszatérjen. Később jött egy hír, hogy valaki látta Oroszországban valahol, de soha többé nem jelent meg — mondta Ekkert Ferenc hozzátartozó. Pohl Sándor sem tud többet családtagjáról: „az emlékműtáblán fel van téve a bátyámnak, Pohl Emilnek a neve is. A helyet, hogy hol történt, nem tudjuk, csak azt, hogy kaptunk egy jelzést, hogy meghalt, és állítólag egy tömegsírba temették.” A köztéri szobor leleplezése után a jelenlévők koszorúkat helyeztek el az elesettek emlékére.

Aknasugatag a Mára és a Kaszó folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re délkeletre fekszik. Neve arra utal, hogy Falusugataghoz tartozó sóbányász telepből (akna ‘sóbánya’) fejlődött önálló településsé. A sókitermelés a XVIII. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a XVI. században német bányászok telepedtek le a faluban. A XVIII–XIX. században a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt.