Történelemportál

Cikkek a 1848 aktában

Az 1848–49-es forradalom tulajdonképpen nem bukott meg, gyakorlatilag elvégezte a maga feladatait, az ekkor meghozott törvényeket soha többé nem lehetett visszavonni. Akkor sem, amikor a forradalom leverése után az osztrák hatalom megpróbálta – fejtette ki a Krónikának adott interjúban Egyed Ákos kolozsvári történész-akadémikus.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok naplójában Magyarország első katonájának nevezte, de illették a „bátrak bátra” névvel is. A gyergyószentmiklósi születésű Földváry Károly ikertestvérével és öccsével együtt vitézkedett a magyar zászló alatt 1848–1849-ben.

A forradalom és szabadságharc lényegében valamennyi célkitűzése – a sajtószabadságtól kezdve az idegen katonák hazaküldésén át a nemzeti függetlenségig – olyan volt a szovjet szuronyokra támaszkodó diktatúra számára, mint ördögnek a tömjénfüst.

Befejezték az aradi 48-as Ereklyemúzeum tárgyi emlékeinek leltározását. A pincéből olyan legendás tárgyak kerültek elő, mint Damjanich tábori fotelje, vagy Kossuth sétabotja.

Julius Jacob von Haynau a magyar történelem legsötétebb figurái közé tartozik. Neve az elmúlt másfél évszázadban összefonódott a könyörtelen és nemtelen bosszúval. Kortársai szerint legjobb indulattal is legfeljebb közepes képességűnek nevezhető katona volt – azonban olyan korba született, amikor a tehetséget és a vitézséget könnyedén pótolhatta gátlástalansággal és kegyetlenséggel.

A híres Tizenkét pont volt az 1848. március 15-i pesti forradalom követeléseinek összefoglalása. Első változatát Irinyi József fogalmazta meg, március 15. reggelén a “Pilvax-kör” a Nemzeti dallal együtt elvitte Landerer és Heckenast nyomdájába, ahol a nyomdagépet lefoglalva kinyomtatták.

FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!