A napokban volt a hetvenedik évfordulója, hogy az amerikai 15. légi hadsereg és brit királyi légierő 205. bombázócsoportjának egységei megkezdték Magyarország ipari és közlekedési gócpontjainak szisztematikus bombázását. Bár a támadásoknak csak kisebb hányada érte Zalát, ennek ellenére a megye települései több alkalommal voltak kénytelenek szembenézni a bombázókkal.
Az 1943. augusztus 23–28. között a Soli Deo Gloria Szövetség által rendezett szárszói találkozó idején még úgy tűnt, hogy hazánk kis veszteséggel ki tud kerülni a háborúból. Az ország népe ekkor még reménykedhetett abban, hogy a háború pusztítása elkerüli Magyarországot, bár ennek több jel is ellentmondott. A veszélyt jelezte az amerikai 201. ideiglenes bombázóezred 1943. augusztus 13-i, Zala megyét is érintő átrepülése is, és az év hátralevő részében folytatódtak az amerikai átrepülések az ország nyugati megyéi felett.
A Dunai Repülőgépgyárat bombázó Liberator nehézbombázó a Csepel-sziget fölött (fotó: Fortepan)
A zalai városok közül ipari és közlekedési szempontból Nagykanizsa számított a legjelentősebbnek. A megye kincse a kőolaj volt, ami már 1942-től kezdve ráirányította a szövetséges hírszerzés figyelmét a térségre. 1944. január 23-án délelőtt Zalaegerszeg légterében bontakozott ki heves légi harc a Luftwaffe Me-110-es és Me-410-es vadászgépei és az amerikai bombázók között, majd három nap múlva a brit királyi légierő 205. bombázócsoportja volt az első, amely szórványos bombaledobásokat hajtott végre Zala és Vas megye területén. 1944. február 22-én kényszerleszállást hajtott végre egy nehézbombázó, melyet a Lispei Honi Légvédelmi Tüzércsoport talált el, s a földet érés után a tíz fős legénység mindegyik tagját elfogták.
Két nappal az ország német megszállása előtt, március 17-én egy újabb – akkor jelentősnek számító – légi esemény zavarta meg az egyre kevésbé békés mindennapokat. Ekkor mintegy 68 amerikai nehézbombázó hatolt be a magyar légtérbe, Zala megyén keresztül a Balaton és Budapest irányába tartottak. A magyar légierő 2/1. vadászrepülő százada a háború során első alkalommal támadta meg az ellenséges repülőgépeket, amelyek több helyütt kényszerű bombavetéseket hajtottak végre.
Az angolszász hatalmak légierői április 3-án Budapest bombázásával megkezdték a hazánk elleni légi hadjáratukat, amelynek keretében az ipari, katonai és közlekedési célpontokat bombázták. Bár a támadás nem érintette Zalát, az egyik brit Vickers Wellington típusú bombázó kényszerleszállást hajtott végre a gyenesdiási parttól 400 méterre a Balatonban. A következő hetekben is hasonló események zajlottak (például április 23-án Zalaegerszeg mellett lelőttek egy Liberatort), de bombázásra nem került sor. Május 10-én érte szórványos légitámadás a megye akkori legnagyobb városát, Nagykanizsát. A légi harcokban Bazsinál egy amerikai, Sümeg és Tapolca közt pedig egy német vadászgépet lőttek le.
Liberator nehézbombázó roncsa Nagyberki mellett. A légvédelem rongálta meg 1944. július 7-én (fotó: Fortepan)
Az ezt követő hónapokban Zala megye felett elsősorban átrepülések és szórványos légi összecsapások történtek (elsősorban a Balaton térségében), bombázásokra Bázakerettye július 30-i megtámadásáig nem került sor. Ekkor egy – amerikai jelentések szerint – figyelemelterelő hadművelet részeként a kerettyei gazolintelepet érte az amerikai 449. bombázócsoport 27 Liberatora részéről bombatámadás. A nehézbombázók a szövetségesek adatai szerint összesen 174 tonna rombolóbombát zúdítottak a bázakerettyeiekre. A támadás során mind emberéletben, mind anyagiakban komoly károk érték a községet és az olajipari társaságot. A támadás helyi jelentőségét mutatja, hogy rövidesen megjelent a helyszínen gróf Teleki Béla főispán és Papp Simon, a MAORT vezérigazgatója, hogy helyben tájékozódjanak a kialakult helyzetről, és segítsék a gondok megoldását.
Romeltakarítás Bázakerettyén a bombázás után (fotó: Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum)
A kerettyei légitámadás utáni időszakban több alkalommal történt átrepülés, szórványos bombavetés (pl. Keszthely) és légi harc (pl. Tapolca, Jánosháza, Pacsa) a megye légterében, a következő említésre méltó esemény a Zalaegerszeg elleni október 7-i légicsapás. Ekkor a vasútállomás és környéke szenvedte meg a támadást, áldozatok szerencsére nem voltak. Egy héttel később a nagykanizsai pályaudvar ellen intéztek az amerikaiak két alkalommal (október 14-én és 17-én) légitámadást, itt huszonegyen vesztették életüket, és komoly károk érték a vasúti közlekedést a dél-zalai városban.
1944. november 19-én egy Linz felől visszarepülő amerikai nehézbombázó egység Keszthelyre dobta le a megmaradt bombáit. Hatan – köztük négy gyermek – lelték halálukat. Két nappal később légi harc bontakozott ki a Balaton-parti város légterében.
A háború utolsó Zala megyét érintő angolszász légitámadására 1944. december 6-án került sor. Ismét a zalaegerszegi vasútállomást támadták az amerikai bombázók, nyilván azzal a céllal, hogy a dél-zalai olaj Németországba szállítását akadályozzák.
Az amerikai és brit erők rövidesen átadták a terepet a szovjeteknek, akik a 3. Ukrán Front 17. légi hadseregének harcászati légi kötelékeivel hajtottak végre egy támadást Zalaegerszeg ellen 1945. március 28-án. Ennek a bombázásnak az eredményeként semmisültek meg a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a keszthelyi Balatoni Múzeum műtárgyai. A következő napokban a szovjet csapatok megszállták Zala megye egész területét.