Öt éve, 2008-ban hitelesítették azt a régészeti ásatást, mely révén kimondatott: megtalálták a váradhegyfoki premontrei apátság kolostorának maradványait, és feltételezhető, hogy alatta az egyik Árpád-házi király, II. István sírja található. A történelmi szempontból sem mindennapi lelet feltárásának sorsa azonban a mai napig bizonytalan, ugyanis a kezdeti lépéseket követően komolyabb kutatások nem történtek, az egész terület részletes feltárása még várat magára.
ásatás a váradhegyfoki kolostor helyén
Fejes Rudolf Anzelm váradhegyfoki premontrei prépost-prelátustól a napokban megtudtuk, a rend jelenleg tárgyalásokat folytat azzal a magánszeméllyel, akinek tulajdonában van az a terület, amelyen az egykori kolostor romjait megtalálták. Az illető ajánlatot is tett a premontreieknek, hogy azok vegyék meg tőle a telket, csakhogy a piaci értékének több mint a hatszorosát kéri, akkora összeget, melyet a premontrei rend nem tud megfizetni. Anzelm atya elmondta, folytatni szeretné a tárgyalásokat, de elvárná, hogy a tulajdonos reális árat határozzon meg.
A főapát azt is kilátásba helyezte, hogy adománygyűjtést szerveznek, hiszen valószínűleg nemcsak a premontreieknek, hanem sok magyar embernek is szívügye, hogy az 1130-ban épült kolostor és az esetlegesen itt található királysír visszakerüljön a magyar szerzetesrend tulajdonába, s ezzel is gazdagítsa magyar történelmünk feltárt bizonyítékait, nemzeti értékeit.
A tulajdonos kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem kapja meg a kért összeget, építkezni fog, azaz régészeti szempontból rombolni. Ezzel megszegné a törvényt, tudtuk meg Lakatos Attila régésztől, aki a kezdetek óta nyomon követi a premontrei konvent romjainak feltárását. Az építési tilalom miatt a régészeti ásatásként nyilvántartásba vett területek – már amennyiben nem rejtik Dárius kincsesládáit – az ingatlanpiacon ár alatt szoktak elkelni.
Amit a szóban forgó területről tudhatunk: a feljegyzések szerint II. István Árpád-házi királyunk építtetett itt kolostort körülbelül 1130-ban, tehát még a premontrei rendet megalapító Szent Norbert életében. Ez az első, magyar területen alapított premontrei konvent. A középkorig ez a kolostor úgymond hivatalos helynek, afféle korabeli közjegyzőségnek számított. A szerzeteseknek adta meg a király ugyanis azt a jogot, hogy a hivatalos iratokat, adományleveleket, nemesi címeket igazoló okiratokat hitelesítsék, igazolást adjanak, illetve másolatokat készítsenek.
A középkorban fontos szellemi és egyházi központnak számított. Az alapító II. István végrendeletben meghagyta, hogy premontrei szokásoknak megfelelően, szerzetesi öltözékben e helyütt temessék el. Amennyiben kiderülne, hogy a királysír valóban itt található, óriási szenzációnak számítana, a mai napig kevés a régészetileg igazolt, hiteles lelet az Árpád-házi királyok sírjairól, földi maradványairól.
A kolostor falai mellett több sírhelyre bukkantak már, a premontreiekre jellemző téglakazettás sírboltok utalnak arra, hogy akár a királysír is ott lehet. Az eddig feltárt szerzetessírok a 13. és 14. századból származnak, de ezek alatt további leletek feltételezhetők. Még bizonyításra vár, mi történt a váradhegyfoki konvent területén a vallásháborúk idején, ugyanis vannak feljegyzések arról is, hogy 1557-ben a vallási villongások alatt a protestánsok ezen a környéken is templomokat romboltak, sírokat dúltak fel. Konkrét bizonyíték nincs arra, hogy II. István sírját is meggyalázták volna, mint ezt tették több királysírral, így a Szent Lászlóéval is, ám a sírra és a konventre vonatkozó feljegyzések zöme eltűnt.