Történelemportál

Megszűnt Glatz Ferenc lapja, a História

Rovatok: Tallózó

Harmincnégy éves működés után hivatalosan is bejelentette megszűnését a Glatz Ferenc egykori akadémiai elnök főszerkesztésében megjelent História című történelmi magazin.

Nem jelenik meg többet a História történelmi magazin – tudatja internetes oldalán a lap szerkesztősége. Az 1979-ben alapított sajtóorgánum főszerkesztője megszűnéséig Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke volt. A lapot működtető alapítvány kuratóriuma így fogalmaz: „pénzügyi fedezet hiányában átmenetileg szünetelteti a folyóirat nyomtatott formában történő megjelentetését”. Úgy tűnik, a História jövőbeli megjelenésében nem bízik a szerkesztőség, új előfizetést nem fogadnak el, akik megrendelték a 2013-as lapszámokat, visszakapják pénzüket.

Nem volt rá igény?

A Históriát Glatz Ferenc alapította, mint írta, azzal a céllal, hogy megvilágítsa a „hazai és a külföldi közgondolkodást foglalkoztató kérdések történeti gyökereit”. Glatz szerint: „szórakoztató történelmet hirdetett a História. Az élet teljességét akarván bemutatni, a politikai-háborús összeütközések mellett nagy teret szentelt az érdekes vagy jellemző egyéni életsorsok elmesélésének”. A „felszabadulás” utáni első történelmi magazin kezdetben évi négy (1979–1981), majd hat (1982–1991), 1992-től pedig tíz számmal jelentkezett (ez leginkább nyolc megjelent lapot, köztük két dupla számot takart). 1979–1990 között 40-60 ezer, 1990 után 20 ezer példányban fogyott. 2010-ben Glatz 17 ezres példányszámról tett említést a 8. szám felvezetőjében, ám feltételezhetően ebből már meglehetősen keveset vásároltak meg az olvasók.

Avítt világnézet, az adófizetők pénzén

A História, bár nem hirdette a fejlécén, mindvégig szinte kizárólagosan a baloldali kötődésű történészek lapja volt, fontos szerepet játszott a ma is uralkodó marxista és liberális történelemszemlélet általánossá tételében. Mindez annak tükrében válik érdekessé, hogy a lap az utóbbi évtizedben piaci körülmények között nem is tudta fenntartani magát, a Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA), a különféle miniszteri keretekből, akadémiai forrásokból évente akár a 10 millió forintot meghaladó összegekhez jutott, emellett a História folyamatosan szerepelt a Könyvtárellátó (Kelló) számára kiírt folyóirat-beszerzési pályázatok kötelezően beszerzendő lapjai között.

A História Alapítvány NKA-támogatásai az utóbbi három évben

döntés időpontja támogatás (millió Ft) megjelenés
2012. január 6 2012. évre
2011. december 1 2011. évre kiegészítő
2010. december 6,5 2011. évre
2009. december 6 2010. évre

Ormos Mária lapja a nyerő

Az NKA-nál a történelmi lapok támogatására fordított összegen a múlt év végén viszont két másik folyóirat osztozott. A szerkesztőbizottságában jó pár, közismerten marxista alapállású tagot felvonultató Rubicon (a lap különszámot is szentelt a kádári diktatúra legfelső vezetésébe bejutott Ormos Máriának) egy döntéssel három évre 36 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz jutott. A Múlt-kor online magazinja pedig 15 millió forint biztos forrást kapott (lásd itt: NKA tájékoztató a Folyóirat-kiadás Kollégiuma pályázatáról). A História sorsa ezzel megpecsételődött.

Glatz Ferenc partvonalra került

„A folyóirat szerkesztőségét a kényszerű döntés a 2013. év első számainak előkészítése közben érte” – írja a lap megszűnését bejelentő közleményében a szerkesztőség. Vagyis Glatz Ferenc információink szerint minden tőle telhetőt megtett azért, hogy egyéb helyekről pénzt szerezzen a folyóirat kiadására, ám ebben a kérdésben már nem álltak vele szóba az illetékesek. A 2009-ben a szocialisták miniszterelnöki székére is aspiráló baloldali történész végleg partvonalra került. Szakmai berkekben közismert tényként kezelik, hogy az MTA Történettudományi Intézet élén is csak azért maradhatott 2011 végéig, mert közel volt a nyugdíjazáshoz.

Glatz Ferenc jelenleg a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyesbizottság társelnöke, de úgy tudjuk, innen is kiáll a rúdja. 2012 nyarán Sánta Kutya-díjat kapott a a Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottságtól, 1996 óta azok kapják ezt az „elismerést”, akik félrevezetik az országot. Glatz Ferenc az indoklás szerint azzal érdemelte ki a díjat, hogy „a szerb félre bízta az 1944–1945-ös, több tízezer áldozattal járó magyarirtás kivizsgálását”.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!