A Nemzeti Örökségvédelmi Központban vizsgálják az egyik legfurcsább magyarországi vésett követ. A kevermesi megalitot Gyulától délre, a magyar–román határ közelében találták – írja a műemlékem.hu magazin.

„Szántás közben került elő Kevermes határában ez a nagyméretű, csaknem százhatvan centiméteres, vésett mintákkal díszített kő” – mondta el a műemlékem.hu magazinnak Dr. Csornay Boldizsár, a Nemzeti Örökségvédelmi Központ igazgatója. „Mivel értékelhető lelőkörülményről nincs tudomásunk, egyelőre csupán feltételezéseink vannak arról, mikor készülhetett ez a tudományos elnevezésében megalitnak, azaz nagy méretű kőnek hívott emlék.”

a kevermesi megalit

A különös az, hogy a kövön megfigyelhető ábrázolásmóddal, illetve motívumkészlettel díszített tárgyakkal még nem találkoztak a kutatók a Kárpát-medencében. Az itt megjelenített motívumokra leginkább hasonlító vésetekre Nyugat-Európa Atlanti-óceáni partvidékén virágzó úgynevezett megalitikus kultúra emlékei közt lehet találni. Ennek igazolására a megalitikus kultúrának Stonhenge mellett a leghíresebb emlékhelyén, a bretagne-i partok mellett fekvő kis szigetén, Gavrinis-ban kiásott emlékeket (lásd balra) kell tanulmányozni, hogy összevethető párhuzamokra leljünk. A szigeten egy sírdomb belsejében, a sírkamrához vezető hosszú folyosó két oldalán embernagyságú reliefdíszes kövek sorozata áll. Köztük a hivatalos számozás szerinti 24. kő mintázata a kevermesi megalit motívumkészletét idézi, bár hozzá kell tenni, kissé más elrendezésben.

A gavrinis-i sírkamra köveinek kora ismert, a helyi újkőkor középső időszakára, Kr. e. 3500-3000 körülre keltezik a francia kutatók. Ez az időszak a Kárpát-medencében már a késő-rézkori gödörsíros-kurgán jelenségek időszakára esik. De mielőtt határozott kijelentéseket tennének a kutatók, mindenek előtt arról kell meggyőződniük, hogy valóban őskori-e a kevermesi megalit. A tudományos etika ugyanis elvárja, hogy kizárják egy legújabb kori „tréfa” lehetőségét, csak azután gyártsanak elméleteket. Az eddigi laboreredmények biztatóak, azt mutatják, hogy eredeti darabbal állnak szemben, ugyanakkor számos kérdésre keresik még a választ.

Dr. Csornay Boldizsár és a kevermesi megalit

Közülük is a legfontosabb, hogy a nyilvánvaló kapcsolat Kevermes és Gavrinis között hogyan magyarázható az irdatlan földrajzi távolság ellenére. További kérdés, hogy a Bretagne-i sírkamra és a hozzávezető út köveinek anyagtípusa eltérő a kevermesitől. Míg az előbbiek gránitból készültek, addig a magyarországi példány zöldpala. Bár ez még a hitelesség kérdését nem feltétlenül érinti, ugyanis nagy becsben tartották a zöld színű köveket a nyugat-európai megalitikus kultúrában is, hiszen számos nyakék és egyéb presztízstárgy készült belőlük. További érdekesség, hogy a kevermesi darab a gavrinis-i megalitok első fázisba tartozó csoportjára emlékeztet annyiban, hogy nem domborműves, hanem körvonalrajzos ábrázolásokat mutat, azzal a nagyon lényeges eltéréssel, hogy azoknál jóval kisebb léptékben, vagyis egyfajta miniatürizált felfogásban készült. A franciaországi egész köveket borító mintákhoz képest a magyarországi darabon mindössze 45×23 centiméteres részen látható ábrázolás. Ez egyben válasz lehet a távoli kapcsolat mikéntjére is.

Romlandó anyagra, például fakéregre vésett, értelemszerűen az eredetinél kisebb méretű mintákat hozhatott magával valaki a távoli Bretagne-ból, és azokat véste vagy vésette egy értékesnek tekintett helyi kőre az őskori megrendelő igénye szerint. Így érthetővé válik, hogy miért más a vésés technikája is. A Gavrinis-i vésetek ujjnyi szélesek, kőeszközzel, hosszas csiszolással alakították azokat ki, míg a kevermesiek pár milliméteresek. Minthogy az említett időszakban a Kárpát-medencében már használtak rézeszközöket, azok esetleges nyomai sem jelentik feltétlenül azt, hogy a darab nem az őskorban készült. További kutatás témája lesz annak kiderítése, hogy honnan való a kevermesi megalit, vagyis hol bányászták. Igen fontos kérdés, van-e abból a bányából, pontosabban ugyanabból a bányarétegből származó más ismert őskori tárgy. Ha mikroelem analízissel találnak ilyet, máris további prehisztorikus kapcsolatokra derülhet fény.