1916 novemberének végén fordulóponthoz közeledett az első világháború. Az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország és Bulgária csapatai már elfoglalták Románia több mint egynegyed részét, küszöbön állott Bukarest bevétele is, amiben a balkáni front stabilizálásának lehetőségét látták a központi hatalmak, esélyt, hogy minél hamarabb befejeződjön a háború. Azokban a napokban, amikor a központi hatalmak csapatai úton voltak Bukarest felé, véget ért a Habsburg-monarchia történetének leghosszabb uralkodása is: 1916. november 21-én este elhunyt Ferenc József.
Ferenc József (kép: erdely.ma)
Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Bécsben Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné első gyermekeként. Mindössze tizennyolc éves volt, mikor 1848. december 2-án Olmützben kikiáltották Ausztria császárává. Az uralkodásra alkalmatlan Ferdinánd király lemondatása után Ferenc József édesapja, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de Zsófia főhercegné nyomására átengedte tisztjét fiuk javára. A fiatal uralkodóra nagy befolyást gyakorolt édesanyja és Metternich kancellár. Első lépéseként a magyar szabadságharc leverését tűzte ki célul, Windisch-Grätz tábornagyot bízta meg a rend helyreállításával. A magyar seregek 1849. február 26–27-én Kápolnánál szenvedtek vereséget Windisch-Grätz csapataitól. Bár a csata nem volt döntő, jelentőségét a tábornagy eltúlozta, ami a március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmányhoz vezetett, amely Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való teljes beolvasztására törekedett. A magyar szabadságharcot csak orosz intervencióval sikerült legyőzni, a világosi fegyverletétel után szomorú idők vártak Magyarországra.
Az 1850-es 60-as években a sorozatosan elszenvedett katonai és politikai kudarcok során az Osztrák Császárság elveszítette vezető szerepét Európában. A vereségek arra kényszerítették Ferenc József császárt, hogy változtasson politikáján, és neoabszolutista, központosított államrendjét dualista rendszerré alakítsa át. A kiegyezés hosszas tárgyalások után, 1867-ben valósult meg, mely után Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.
Évtizedeken át szigorú rend szerint élt. Négykor kelt, reggeli után leveleket írt, héttől átnézte a felterjesztéseket, tíztől fogadta a főhadsegédjét és a kabinetfőnököket, a déli ebéd után minisztereket, katonai vezetőket; ötkor vacsorázott. Családjában egymást érték a tragédiák: elsőszülött lánya, Zsófia Friderika kétévesen meghalt (1857), egyetlen fia, Rudolf főherceg tisztázatlan körülmények között lelte halálát harmincéves korában (1889). Felesége, Erzsébet (Sisi) egy őrült anarchista áldozata lett Genfben (1898). Legidősebb öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget 1867-ben kivégezték Mexikóban, unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főherceg életét a hírhedetté vált szarajevói merénylet oltotta ki 1914-ben.
Az első világháborús mindennapok megterhelték az idős uralkodó szervezetét. 1916 őszén megfázott, s mivel az orvosok utasításait nem tartotta be, a légcsőhurut tüdőgyulladássá fajult. Halálának napján sem pihent, íróasztalát csak este hagyta el. Orvosa arról kérdezte, mit szándékozik tenni a következő napon. „Felkelek, mint máskor” – felelte a császár és király. Este kilenc után, álmában érte a halál.
Az uralkodó halálát megrendülten fogadták Magyarországon. A magyar napilapok több oldalas, már-már giccsbe hajló, képzavarokat sem nélkülöző nekrológgal emlékeztek az elhunyt királyról. „Egyik szemében a bölcsesség, másikban a jóság fénylett, s homloka az igazi lelki nemességtől volt mindig napsütéses” – írta a korszak legkedveltebb bulvárlapja, Az Est. „Az aggság hattyúfehér paripáján, a bölcsességen ügetve elvezette népeit arra az útra, mely az igazi nagysághoz vezet.”
November 30-án tartott temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze Bécsben, Magyarországról is számos különvonat érkezett. A magyar vasúti pálya azonban nem bírta a nagy terhelést, a szolgálattevők sem voltak felkészülve a szokatlanul nagy forgalomra, ezért több órás késések nehezítették a gyászolók hazajutását Bécsből. A zsúfolt vasútvonalon Herceghalomnál súlyos baleset történt, egy Bécsből érkező gyorsvonat összeütközött egy személyvonattal. A szerencsétlenül járt szerelvényen számos előkelőség lelte halálát, köztük a megszállt Szerbia kormányzója, Thallóczy Lajos.