Egy „pokolraszállás” története és freskók egy Alsó-Garam menti templomban: a középkor egyik legdrámaibb élettörténete lehetne, ám az Írországot megjárt Grissaphan fia György és a templomot építő Becsei Vesszős György korántsem biztos, hogy ugyanaz a személy volt. A műemlékem.hu magazin cikke.
Ha a települést átszelő főút felől pillantjuk meg a zselízi (szlovák nevén želiezovcei) Szent Jakabnak szentelt templomot, a nyugati oldal és a torony aligha készteti ara az utazót, hogy megálljon mellette, hiszen ez a része láthatóan a huszadik század második feléből származó, mérsékelten igényes épület. Ám érdemes tenni körülötte egy kört: néhány méter után a déli fal, s az azon nyíló kapu, majd a szentély támpillérei több mint hatszáz évvel korábbi eredetről tanúskodnak.
Az igazi értéket a templomba belépve találjuk: a hajó déli falán egy, a szentély déli falán két, 14. századból származó freskó látható. Kettő közülük, ha úgy tetszik – minden kvalitása ellenére – szokványos gótikus falkép, ám a harmadik európai mértékkel mérve is különleges: a Becsei Vesszős György különítéletét megörökítő kompozíció már-már képregényszerűen meséli el (hiszen a feliratok szinte a szereplők szájából kunkorodnak elő) a templomépítő halálát, azt, ahogy a lelkét meg akarja kapni a Sátán, s ahogyan Krisztus közbenjár az üdvösségéért. A falkép, Becsei Vesszős ismert élettörténete és egy ismeretlen szerző által a 14. században feljegyzett „Visiones Georgii” című látomás – amelyben életrajzi elemek is szerepelnek – a korszak talán legdrámaibb személyes élettörténetének összeállítására késztetett többeket.
A templomot alapító Becsei Vesszős György élete a korszakhoz képest jól dokumentált. Apja a lévai vár kapitánya volt, maga udvari lovagként és I. Lajos király hű embereként az ispáni címet és a visegrádi várnagyságot kapta meg. Testvérével együtt a király közvetlen környezetéhez tartozott, nagy vagyont gyűjtött és 1360-61 táján halt meg. Hogy az általa alapított zselízi Szent Jakab templom ekkor kész volt-e már, nem tudjuk: az mindenesetre bizonyos, hogy a freskókat – s így apja „különítéletét” is – csak a lánya utasítására készítették el, valószínűleg a század utolsó évtizedében.
Becsei Vesszős így a korszak szép karriert befutó, ámde csaknem szokványos figurája lehetne, ám fennmaradt egy tőle független forrás 1353-ból, amely Grissaphan fia György írországi utazásáról szól, s azokról a látomásokról, amelyekben a csak másfél évszázada felfedezett, ám hamar európai hírűvé vált Szent Patrik barlangban, a hírhedt Purgatóriumban része volt. Grissaphan (magyarosítva: Krizsafán) György így az első volt a Kárpát-medencéből, aki bizonyíthatóan meglátogatta a pokol kapuját, ahol a barlang kénes levegőjében eltöltött néhány óra alatt látomásai (életszerűbben hallucinációi) voltak. A szerencsésebbek közé tartozott, hiszen a zarándokok egy része belehalt a gázmérgezésbe.
A lejegyzett látomás bevezetője Krizsafán György életének néhány mozzanatát villantja fel: megtudjuk belőle, hogy I. Lajos lovagja volt, részt vett a nápolyi hadjáratban, megölt kétszázötven embert és Apuleiában várkapitánnyá nevezték ki. Ám a sok vérengzés után megbánta bűneit, elzarándokolt Rómába, majd Santiago de Compostellába, de nem talált megnyugvást, így kötött ki Írországban, a Lough Derg (vagyis Vörös-tó) szigetén, a Szent Patrik barlangnál.