A Dunaharaszti és Vecsés között kijelölt új M0 autópálya-szakasz nyomvonalán egy jelentős avar kori temető sírjait tárták fel a Budapesti Történeti Múzeum régészei. A lelőhely a Gyáli patak második ága mentén, egy homokdomb északkeleti lejtőjén húzodik, ahol az intézmény Ős- és Népvándorlás kori Osztályának munkatársai mintegy 6000 négyzetméternyi felületen végeztek feltárásokat. Horváth M. Attila ásatásvezető régész cikke a műemlékem.hu magazinjában.
Itt két egymástól némileg elkülönülő, jól körülhatárolható egységet alkotó sírcsoportból álló avar temető mintegy 170 sírját tárták fel. A feltárt sírok szinte mindegyike bolygatott volt. A bolygatások rendszerint a felső-testet, alkalmasint csak a koponya környékét vagy a deréktájat érintik. Nem ritka azonban a sírok teljes felbolygatása sem.
A rablógödrök és a sírokból előkerült maradványok alapján bizonyosnak mondható, hogy a rablásokra, nem sokkal a temetkezések után kerülhetett sor. A rablások ellenére a megmaradt, és regisztrálható beásásokból, és falenyomatokból további információkat nyerhettünk a temetkezési szokásokról, és a sírszerkezetekről. A leggazdagabbnak tekinthető, csak részben bolygatott férfisírokból varkocsszorítók, préselt, illetve öntött övveretek és szíjvégek mellett szablya, kard, valamint kések, csatok, csonteszközök, és reflexíjak csont merevítő lemezei kerültek elő.
A női sírok nagy részében voltak fülbevalók, gyöngyök, orsógombok, csont tűtartó, illetve tojások maradványai. Többségükben azonban többnyire csak övcsatok, vas kések és függesztőkarikáik, valamint kerámia edények orsógombok maradtak. A feltárt objektumok, a sírrítusok és a megmaradt leletek alapján a lelőhely a Kr. u. VII-VIII. század fordulójára, illetve a VIII. századra keltezhető.
A terepi munkák a lelőhelyen november eljén fejeződtek be, a gazdag leletanyag restaurálása most folyik. A legszebb leletek 2010 tavaszától kiállításra kerülnek az Aquincumi Múzeum Van új a föld alatt című, az előző év legszebb budapesti leleteit bemutató kiállításán.