Történelemportál

Hun leletekre bukkantak a Mercedes-gyárnál

Rovatok: Régészet

A Hun Birodalom egyik településének gazdagságát bizonyító leletekre bukkantak a régészek a Kecskemét külterületén épülő Mercedes-gyár területén – közölte a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat.

Egy teljesen épen megmaradt késő szarmata-kori kemence (fotó: KÖSZ)

Egy teljesen épen megmaradt késő szarmata-kori kemence (fotó: KÖSZ)

Kecskemét határában, a Mercedes-gyár építéséhez kapcsolódó ásatások során már több szarmata és Árpád-kori települést feltártak a régészek. Az előkerült leletanyagok révén igen pontosan rekonstruálni lehet az itt élt népek életét, szokásait, most viszont az is kiderült, hogy a helyi közösség a korabeli viszonyok között meglehetősen gazdagnak számított.

Minderre egy késő szarmata–hun kori (4-5. századi) település feltárásakor derült fény. A régészek ugyanis rábukkantak egy olyan kemencére, amelyről – a sütőfelület átvágása után – kiderült, hogy készítői kővel rakták ki a platni alatti felületet.

– Ez a gyakorlat, mely a kemence hőmegtartó-képességét növelte, ugyan általánosan leterjedt volt a szarmatáknál, de a korábbi feltárások során szinte kizárólag összetört kerámiaréteget találtunk, míg itt malomkövek és nagyobb, „járólap-szerű” kövek feküdtek szorosan egymás mellett – mondta Wilhelm Gábor, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat ásatásvezető régésze.

A kőben szegény Alföldön igen nagy értéket képviseltek a kőeszközök. A szarmaták mindennapi életében nélkülözhetetlenek voltak a kézimalmok, a két darabból álló gabonaőrlő alkalmatosságok. Beszerzésük a korabeli kereskedelem kiterjedtségét tükrözi, a szarmata településeken fellelhető példányok főként az Északi-középhegység területéről származnak. A Kecskemét mellett feltárt szarmata település egy igen fontos, ősidők óta használatos kereskedelmi út mellett feküdt.

– A kemence sütőfelülete alatt talált nagyobb mennyiségű kőzet ilyen célú felhasználása a település átlagon felüli gazdagságát jelzi, melyet a további telepobjektumokból napvilágot látott számos késő római készítésű tárgy, átlagon felüli mennyiségű fémeszköz és jelentős számú késő szarmata kori díszkerámia is jelez. – számolt be a tapasztalatokról Wilhelm Gábor.

A település valószínűleg a 400-as évek első felében élte virágkorát, úgy tűnik, hogy a 420-as években a Duna–Tisza-közén ténylegesen is megjelenő Hun Birodalomnak az egyik gazdagabb, alávetett szarmata közössége lakhatta.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!