Kiterjedt régészeti kutatások során ősi hangszerre bukkantak Kelet-Kazakisztánban – adta hírül a Török Akadémia.

A kazak régészek egy türk harcos temetkezési helyét tárták fel az Altajban. Megállapításuk szerint a harcos a 7. században élhetett. Megtalálták mellette fegyvereit is: sisakját, tegezét, íját, egy kardot és több szablyát, valamint egy lovat arany szerszámokkal. A részleges lovas temetkezés közös szteppei, pusztai öröksége mind a török, mongol, mind az iráni lovas nomád népeknek. A „nyereg”, „kengyel” szavaink is ótörök eredetűek.

a harcos feltárt sírja (fotó: tengrinews.kz)

Az ásatás legfontosabb lelete egy kobozhoz hasonló hangszer. A koboz ősi húros hangszer, amelyet a sámánok a gonosz szellemek távol tartására is használtak. (A lószőrhúros, kéthúrú koboz közép-ázsiai eredetű. Japánban is fellelhető, de a hangszerek nem olyan régiek, mint amikor a japánok elköltöztek korábbi, Bajkál-tó környéki lakhelyükről, így nem lehet összefüggés.)

a hangszer maradványai (tengrinews.kz)

A harcos és a ló csontjai jó állapotban megmaradtak. A régészek vezetője szerint a férfi negyvenéves lehetett, és magas pozíciót tölthetett be. A leletek pontos korát a későbbiekben fogja meghatározni a Török Akadémia. Az ásatás a Nyugati Türk Kaganátus államszervezete nevű kutatási projekt keretein belül történt. Kazakisztánban korábban hasonlóan értékes leletek kerültek elő, amikor egy Kangkü nemzetségből származó női csontvázra bukkantak az ország déli részén.

A 7. század az a kor, amikor Közép-Ázsia kezd „eltörökösödni” Belső-Ázsia felől az Első Türk Kaganátus nyugati terjeszkedésével. Korábban itt iráni nyelven beszélő nomádok éltek már a Krisztus előtti időkben is, erről a töredékeiben fennmaradt Aveszta, valamint a kínai és közép-perzsa írott források tanúskodnak.

Kangkü országának neve fennmaradt több perzsa és kínai forrásban is, egyre bővülő értelemben, hiszen története során az itt élő szkíták kiterjesztették fennhatóságukat délkeleti irányban Szogdia felé is. A Kangkü országa nagyjából megfelel az iráni mitológia „Turán” országának, amely nagyjából az Amu-Darja folyótól északra, a Szir-Darja két oldalán terült el. Ők voltak a letelepedett zoroasztriánus vallású perzsák ősi ellenségei. Az egyik szkíta törzs neve asi (ászi) volt az ókori források szerint, őket megemlítik az orhoni ótörök rovásfeliratok (8. század) és görög források is. Ezek az ászok innen a Kaukázus északi részére költöztek, majd az ottani szintén iráni/szkíta eredetű, tehát velük rokon alán törzsekkel éltek szomszédságban és közös területeken. Érdekes, hogy ezek a törzsek későbbi mongol invázió elől költöztek a Kárpát-medencébe a 13. században.