Történelemportál

56-os megemlékezések Erdély-szerte

Rovatok: Emlékezet

Előadásokkal, kulturális rendezvényekkel, kiállításokkal, fáklyás felvonulással és koszorúzásokkal emlékeztek Erdély-szerte szombaton az 1956-os forradalomra. Baróton kopjafát állítottak az erdővidéki ’56-os hősök emlékére, a Történelmi Vitézi Rend Bardoc-Miklósvárszéki Szervezete és az önkormányzat által a Petőfi utcai ’56-os emlékműnél állított kopjafán 58 név hirdeti a helyiek szabadságszeretetét.

ötvenhatos megemlékezés

A Benkő Levente történész, újságíró, a Krónika munkatársa által összeállított Gloria Victis! dokumentumanyag alapján az előadók, Hoffmann István és Szabó Miklós felolvasták az 58 erdővidéki volt politikai elítéltek nevét és adatait, akik összesen 383 év börtönt kaptak. „Ekkora árat fizettek az erdővidékiek az 1950–1960-as években csak azért, mert másként gondolkodtak, másként képzelték el a világot, és mert a magyar és egyetemes történelem egyik legfelemelőbb pillanatában, 1956-ban szívük együtt dobbant a szabadságra vágyakozókéval” – írta Benkő Levente.

Nagy István polgármester beszédében kifejtette: „A szabadságot nem adják, nem kapják, nem örökölhető. A szabadság megszerzése, birtoklása áldozatot, áldozatokat követel egyéntől és közösségtől egyaránt”. A kopjafa leleplezése után Kiss Alpár unitárius lelkész mondott áldást, majd a ma élő ’56-osok Kósa Bálint művész, egykori ’56-os által készített emléklapot vettek át.

„Az alattomos megfigyelés, a titkos megfélemlítés mai napig eszköze a hatalomnak, melyet annak a célnak az érdekében vet be újra és újra, hogy a székelység vezetőit ellehetetlenítsék, elbátortalanítsák” – fogalmazott Antal Árpád polgármester a sepsiszentgyörgyi megemlékezésen. A résztvevők megkoszorúzták Szalai Attila ’56-os mártír emléktábláját, majd a városháza homlokzatán található Gloria Victis feliratú emléktáblát, de az Erzsébet parkban, a kommunizmus áldozatainak emlékére állított kopjafánál és a Kónya Ádám Művelődési Ház udvarán található ’56-os emlékműnél is koszorút helyeztek el.

Antal hangsúlyozta, a Kárpát-medence magyarjai Trianon óta először hatalmas lehetőséget kaptak arra, hogy visszakapják, amit elődeiktől jogtalanul elvettek, a magyar állampolgárságot. Sógor Csaba EP-képviselő a magyar összefogás fontosságát hangsúlyozta. „Miért van az, hogy mi magyarok csak sorsfordító történelmi pillanatokban vagyunk képesek összefogni? Csupán ilyenkor tudjuk felismerni azt, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy nincs rajtunk kívül senki, aki elvégezze a hétköznapi munkát, aki megdolgozza a földet, vagy aki kivívja az autonómiát” – mondta az RMDSZ-es politikus, aki szerint problémáinkra „nekünk helyben, egyéni döntéseink által kellene megoldást találni”.

Az ’56-os forradalom jó ürügy volt a román kommunista hatalom számára, hogy befejezze mindazokat a kegyetlenségeket, amelyeket az erdélyi magyar értelmiségen ’45-ben nem sikerült végrehajtania – mondta a Brassóban rendezett megemlékezésen Toró Tamás, az EMNT brassói elnöke. Az ünnepségen Lay Imre, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének (EMISZ) egykori titkára beszélt a forradalom erdélyi és helyi vonatkozásairól. (Az EMISZ ‘56-ban alakult Brassóban ifjú diákokból és munkás fiatalokból, a Szekuritáté 1959-ben felszámolta). Az előadások után a közönség Pongrátz Gergely, a Corvin köz főparancsnoka által készített dokumentumfilmet tekinthette meg, majd megnyitották A kommunizmus és intolerancia áldozatai című tárlatot.

Magyarország elsőként lázadt fel az elnyomó kommunista rezsim ellen, és magával húzta egész Európát – mutatott rá Fleisz János történészprofesszor, nagyváradi RMDSZ-es tanácsos a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának belső udvarán tartott megemlékezésen. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Bihar megyei ügyvezető alelnöke a pesti srácok hősiességéről beszélt. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a megtisztulás és az emlékezés fontosságát emelte ki.

Sepsiszentgyörgy

Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala és a Kónya Ádám Művelődési Ház közösen szervezett megemlékezést október 23-án, az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Az emléknapi program koszorúzással indult. Az ünneplő tömeg elsőként Szalai Attila ’56-os mártír emléktáblájánál tisztelgett, majd a városháza homlokzatán található Gloria Victis feliratú emléktáblánál, az Erzsébet parkban, a kommunizmus áldozatainak emlékére állított kopjafánál és a Kónya Ádám Művelődési Ház udvarán található ’56-os emlékműnél is koszorút helyezett el.

Itt elsőként Antal Árpád polgármester szólalt fel, aki szerint a kommunizmus Erdélyben az elnyomásról, az éheztetésről, a megaláztatásról, a beolvasztásról, a magyar városok elrománosításáról, az egyén felszámolásáról, megfélemlítésről, a szabad szellem teljes elnyomásáról szólt.

Az ünnepségen jelen levő Sógor Csaba, RMDSZ-es európai parlamenti képviselő a következőkre hívta fel a megemlékezők figyelmét: „Azért vagyunk ma itt, hogy fejet hajtsunk a halottak, a hősők, a túlélők és a szenvedők előtt, illetve, hogy feltegyük a kérdést magunkban: méltók tudunk-e lenni ehhez a királyi örökséghez, a szabadsághoz, amelyért sokan életüket áldozták.”

Puskás Attila, a Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetségének képviseletében megjegyezte, hogy ha 1989-ben cselekedni engedték volna a börtönévek alatt öntudatossá és éretté vált egykori politikai foglyokat, ma egy virágzó, tisztességes és egyenlő jogokkal bíró országban élnénk.

Lévai István, a Magyarországi Politikai Foglyok Országos Szövetségének, békéscsabai elnöke, a Ticu Dumitrescu-val történt találkozásukról így szól: „Ő nem beszélt magyarul, én pedig románul, de amikor megöleltük egymást, akkor tudtuk, hogy történelmet írtunk. Az emlékezésen kívül most is azért jöttünk, hogy ezt a barátságot biztosítsuk, hogy ez a nap is ennek az örökké tartó barátságnak a kilométer köve legyen.”

Az ünnepi összeállítás hangulatát a Cantus Firmus Vegyeskar és Magyar Férfidalárda előadása, Kisgyörgy Ferenc előadóművész és Márton Simon Anna Mikós diák szenvedélyes szavalata, Sinka Jenő székesfehérvári forradalmár és az általa hozott eredeti 56-os zászló jelenléte, valamint Szabó Lajos kanonok fohásza tette még emelkedettebbé.

Kézdivásárhely fáklyafénybe borult

A céhes városban két helyszínen is tartottak megemlékezést az 1956-os magyarországi forradalom kitörésének évfordulóján: a városvezetés és a Magyar Polgári Párt Vetró András szobrászművész tavaly felavatott’56-os szobra előtt hajtott fejet, míg a Nagy Mózes Líceum diákjai és pedagógusai a Székely Katonanevelde előtt lévő hősök emlékművénél tisztelegtek.

A vidékünkön a mai napig nem teljesedtek ki az 1956-os forradalom eszméi, nem valósultak meg a szabadságharcosok elképzelései – mondotta Rácz Károly polgármester. A céhes város elöljárója szerint akkor válna valóra az 54 évvel ezelőtt megszületett álom, ha sikerülne kiharcolni egy széles körű önrendelkezést Székelyföldön. Sinka Jenő, a Fehér megyei POFOSZ (Magyar Politikai Foglyok Szövetsége) elnöke, felszólalásában elmondta: nemcsak ketten érkeztek Magyarországról, hanem magukkal hoztak még valakit. Megszemélyesítette, mert ez most már valaki. Ő az 1956-os forradalom és szabadságharc zászlója – mondotta egy megfakult magyar zászlót felmutatva.

Sinka két Fehér megyében élő, de felsőháromszéki gyökerekkel rendelkező bajtársának az üdvözletét is tolmácsolta, a Kézdivásárhelyen érettségizett, 1939-ben született Czirják Ferenc és Kiss István nevében is köszöntötte az egybegyűlteket.

Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Kovászna megyei elnöke elcsukló hangon, elérzékenyülését alig palástolva mondott beszédet, utána Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója elevenítette fel a forradalom történéseit. A kulturális műsorral tarkított megemlékezésen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviselője is felszólalt, majd az ünnepség koszorúzással ért véget. Este hétkor a Nagy Mózes Líceum diákjai fáklyákkal vonultak fel a főtéren, majd a hősök emlékművénél emlékeztek az 1956-os forradalomra, annak hőseire.

Megemlékezések Kolozsváron, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen

Kolozsváron az EMNT megyei szervezete tartott megemlékező ünnepséget, ahol Asztalos István, Varga Lajos és Pállukács Hajnal tartott előadást. A Kolozs Megyei Magyar Diáktanács (KMDT) szervezésében este a Mátyás-ház előtt tartottak gyertyás megemlékezést, majd a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjához vonultak a diákok. Csíkszeredában vándorkiállítás nyílt Forradalom és szabadságharc címmel. Az emlékezők koszorúzáson vettek részt az 1956-os kopjafánál és a Gloria Victis-emlékműnél is. Az ’56-os forradalomról a székelyudvarhelyi önkormányzat is megemlékezett, a volt politikai foglyok Barátok temploma melletti emlékművét koszorúzták meg, majd este a budapesti Posta Imre tényfeltáró író, pszichológus tartott előadást. Az ünnepi rendezvény fáklyás felvonulással folytatódott.

Élő történelemóra Csíkszeredában

Rendhagyó, élő történelemórát tartottak pénteken a csíkszeredai Kós Károly Építészeti Szakközépiskolában. A tanfelügyelőség kezdeményezésére 52 év távlatából Orbán Péter volt politikai fogoly mesélt az 1956-os forradalom utáni romániai eseményekről, meghurcoltatásáról, illetve a börtönben eltöltött évekről a 9. osztályos gyerekeknek.

„A tantervben nem szerepel az 1956-os forradalom, csak érintőlegesen, néhány mondatban hallhatnak erről a diákok” – részletezte a kezdeményezés fontosságát Molnár Levente történelemtanár. Orbán Péter arról mesélt, hogyan került bele édesapjával és testvérével együtt egy kommunizmusellenes szervezetbe, amely egész Erdélyt behálózta, és amellyel meg akarták buktatni a diktatúrát. „1957-ben több mint kétszázunkat tartóztattak le, mert a szervezethez tartoztunk” – idézte fel. Kiderült, többüket halálra ítélték, másokat életfogytiglani börtönbüntetésre, őt pedig 25 évi fogságra.

A 9. osztályos tanulók főként arra voltak kíváncsiak, hogyan történt egy-egy letartóztatás, házkutatás, vagy milyenek voltak a börtönök. „Amikor betettek egy cellába, sötét volt, nem láttam semmit, de ismerős köhögést hallottam: édesapámé volt” – hangzott a válasz. Ferencz S. Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő szerint az élő történelemóra a leghatékonyabb módszer a múlt megismerésére, hisz a legjobban saját környezetében ismerhető meg egy-egy esemény.

Erdélyi személyiségeket tüntettek ki

Erdélyi közéleti személyiségek is szerepelnek az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából kitüntetettek között. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozata) vehette át Budapesten. Az egyházi elöljáró a gyulafehérvári székesegyház restaurálásában, a magyar nemzeti közösség megtartásában, a hitélet elmélyítésében szerzett kimagasló érdemeiért kapta a kitüntetést. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta a gyermekek és a fiatalok védelme érdekében végzett példaértékű keresztényi közösségszervező, nevelő, humanitárius tevékenysége elismeréseként.

„Az elmúlt nyolc évben nem fogadtam el semmiféle kitüntetést, mert erdélyi magyarként úgy éreztem, ezt kell tennem. Most viszont örömmel fogadom el, megtiszteltetésnek érzem, és hálásan megköszönöm” – mondta Csaba testvér. Ugyanebben a kitüntetésben részesült Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke a magyar nyelv ápolása és kutatása érdekében végzett munkássága elismeréseként. Kolozsváron a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét vehette át Boros Zoltán újságíró, a Román Televízió magyar adásának volt főszerkesztője; Bura László szatmárnémeti egyetemi tanár, nyelvtörténész, illetve post mortem Tóró Tibor atomfizikus, míg Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke Csíkszeredában vette át a díjat. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült Rus Fodor Dóra, a tordai Jósika Miklós Gimnázium igazgatója, míg Kusztos Endre festő- és grafikusművész a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.

A kommentelés átemenetileg kikapcsolva. Az eddigi hozzászólások megvannak, csak nem látszanak.
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!