Történelemportál

Zádori Zsolt: Miért kéne Szabó Ervin nevétől elbúcsúznia a könyvtárhálózatnak?

Eszement szélsőjobbos névváltoztatási ötletet akarnak kormányszinten felkarolni. Kinek szúrja a szemét a könyvtáralapító Szabó Ervin?

Arról adott hírt az MTI, hogy a „Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány” a Szabó Ervinről elnevezett könyvtárhálózat nevének megváltoztatását kezdeményezi a választások után megalakuló Fővárosi Közgyűlésnél, mivel méltatlannak tartja, hogy „egy szélsőbalos kommunista ideológus” legyen a névadója „az egyik legfontosabb nemzeti intézménynek”. A felvetéssel Szőcs Géza, az Orbán-kormány kulturális államtitkára egyetért. Neki is jobban tetszene, ha az intézmény Hamvas Béla nevét viselné.

Mindenki tudja, hogy ez a történet nem Szabó Ervinről szól, de még csak Hamvas Béláról sem. Már aki valaha is hallott e két érdemes férfiúról. Mindkettő személyét és életművét vállalnia kellene egy magára valamit is adó demokráciának. Olyannyira, hogy akár könyvtárak névadói is lehetnének. Szegény jó Szabó Ervinről, pechjére, már el is neveztek egyet, sőt egyenesen egy könyvtári hálózatot, ami hovatovább az egyetlen jól működő budapesti közszolgáltatás.

Szőcs államtitkár azt javasolja, hogy meg kéne vizsgálni Szabónak vannak-e ahhoz hasonló érdemei, mint Széchényi Ferencnek, akinek a nevét az országos könyvtár őrzi. Nos, abban hogy ez a fővárosi intézmény ma létezik, mégiscsak volt némi szerepe Szabó Ervinnek, aki megalapította, majd igazgatta. Igaz, nem magyar főnemesi vagy akadémiai könyvtári minták alapján, hanem burzsoá angol módra eleve közkönyvtárnak (public library) szervezte, de hát a budapesti magyarok megtévesztett tömegeinek eddigelé ez is megfelelt. Szabó Ervin nem Münnich Ferenc vagy Komócsin Zoltán.

Az átkeresztelési história természetesen másról szól. Mert az nem akármi, hogy egy néhány napja alakult, „szervezet” rá tudja bírni az Orbán-kormány államtitkárát erre a – fogalmazzunk finoman – „meggondolatlan” nyilatkozatra. Úgy látszik, kormányunk érzékenyen reagál a tömegek jogos követeléseire. Van füle hozzá.

A forradalmi időkben nyilván nem számítanak az apró-cseprő formai részletek, mondjuk az, hogy a kormánynak semmi köze sincs egy önkormányzati intézmény nevéhez. Eközben a jobb sorsra érdemes államtitkárunk ott áll annak a kultúrharcnak a farkasfogas frontvonalán, ami mögött a kormány – támogatói óhajának megfelelően – saját (jobboldali/keresztény/nemzeti) kultúrát akar megteremteni, amit helyesebb lenne tán kurzusnak nevezni. Szőcs láthatóan nem találja helyét, a magyarok eredete után most éppen egy vitán felül érdemdús könyvtáralapító érdemeit kutatná. De vajon egyetlen kormányzati tényező zavaráról lenne csupán szó?

Kulin Ferenc egykori MDF-es kultúrpolitikus szerint az Orbán-kormány egyik legfontosabb próbatétele az lesz, „hogyan tud majd megfelelni a radikálisok jogos követeléseinek”. Egyelőre az látszik, kultúrában, ideológiában, retorikában nagyon is meg kíván felelni nekik. Ki tudja, miért (talán, hogy „követelésük” ne veszítse el maradék szalonképességét), egy fontos körülményt elfelejtettek megemlíteni a névmagyarosító „konzervatívok”, azt, hogy az 1918. szeptember 29-én elhalálozott Szabó Ervin nemcsak Lenin szálláscsinálója, de zsidó is volt, a nevét Schlesinger Sámuel Árminból magyarosították. Ha ez mégiscsak valami szerepet játszik követelésükben, újabb átkeresztelésekre számíthatunk. Vannak tippjeim.

Egyenesen tűrhetetlen, hogy Róth Miksa üvegműves nevét viselje egy emlékház vagy Hopp Ferencét a kelet-ázsiai múzeum. Róth helyett, meglehet, Szabó Dezsőről kéne elkeresztelni az erzsébetvárosi múzeumocskát, elvégre, ha festett üvegablakokat ő nem is készített, de bizonyítottan többször is átnézett rajtuk, ha bírt. A nevetséges és nem magyar nevű Hopp lehet ugyan, hogy nem is volt zsidó, de a turul-altáji eredetünket remélhetőleg az eddiginél karakteresebben bemutató közgyűjteményünknek mindenképpen méltóbb nevet kéne kapni. Mondjuk, a Kubla kánt. Az Ernst Múzeum és a Mai Manó Ház névadójának érdemeit és pedigréjét is érdemes lenne még tüzetesen megvizsgálni.

Az Akadémiát pedig fel kellene arra szólítani, hogy a filozófiai intézet mellett működő Lukács Archívumot azonnal kereszteljék át a nagy keresztényszocialista, antikommunista (és antiszemita) kortársról Prohászka Ottokár Archívumra (POA).

Csak azt nem értem, miért mondják magukat konzervatívoknak a névátírást követelők, és hogy mitől is lenne konzervatív az ezt felkaroló kormány?

28 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!