„Sokan mondták, és mondják ma is, hogy a szocializmus nem egyéb, mint a kereszténységnek új formája, befejezése. A szocializmus a való élet intézményének gyökeres megváltoztatásában megteremti az alapot azon erkölcs számára, amelyet Krisztus csupán a lelkek megváltoztatásával akart meghonosítani e földön.

Közel kétezer év története megmutatta, hogy Krisztus tana nem volt képes a szeretet és az igazságot győzelemre vinni. […] A szocializmusnak legnagyobb veszedelme volna, ha abban az örökségben, amelyet a polgári társadalomtól átvesz majd, benne volna a keresztény egyház is. Mert kettő van: keresztény vallás és keresztény egyház. Kétségtelen, hogy több jogcímmel, a tekintélynek és a méltányosságnak nagyobb mértékével igényli majd a keresztény egyház, hogy maga a szocializmus is a keresztény vallásnak folytatása vagy időszerű átalakítása. Nekünk azonban a keresztény egyház nem kell, százszor nem kell.”

(Szabó Ervin: Kereszténység és szocializmus. [részlet] In: Népszava, 1902.07.15.)