Pénzhiány miatt csak részlegesen tárták fel eddig a romániai Nagyvárad határában a 12. században épített váradhegyfoki premontrei apátság maradványait (az ásatásokról a Nagy Magyarország 1. számában olvashat beszámolót). A teljes feltáráshoz meg kellene vásárolnia a román államnak vagy a nagyváradi önkormányzatnak a magánkézben levő területet.

A nagyváradi víz- és csatornázási művek egy éve kezdte el a város melletti domb egyik utcájának közművesítését, a munkálatok közben a 12. században épített váradhegyfoki premontrei apátság maradványaira bukkantak. A terep részleges feltárása nemrég befejeződött, az ásatási gödröt betemették.

A kolostortemplom a 12. századi építkezési szokásoknak megfelelően téglából épült és több méter vastag kerítés vette körül. Az évszázadok során a téglák nagy részét elhordták a környék lakói, így a szakemberek szerint valószínű, hogy a hegy lábánál álló régi házak falában még mindig találhatnának innen származó építőanyagot.

Az épületmaradványok történetéről, valamint az ásatások eredményeiről Lakatos Attila történészt, a nagyváradi Körösvidéki Múzeum régészét a Krónika című kolozsvári napilap szólaltatta meg.

A mintegy 2500-3000 négyzetméternyi ásatása érdemes területen, ahol most hétvégi házak állnak, temetkeztek is eleink. Akár ezer holttest is lehet az egykori templomkertben, mivel az évszázadok alatt egymásra hantolták a holtakat.

Az apátságnak több különlegessége is van: nem sokkal építése után, 1131-ben ide temették II. István királyt – sírját még nem sikerült felkutatni. A váradhegyfoki konvent hiteles hely volt a középkorban: mai értelemben közjegyzői hivatalként szolgált. A 16. században II. Lajos király zálogba adta az apátságot, amelyet új tulajdonosai 1808 után hagyták elromosodni.