Az elmúlt ötezer évben számos vulkánkitörés okozott katasztrófát. Most a tíz legnagyobb kitörést vesszük számba. Közülük néhánynak csak geológiai nyoma maradt, ám többségük hatását még a Föld túlsó felén is megérezték és feljegyezték az emberek.
Az elmúlt 25 millió év leghatalmasabb kitörésekor (VEI 8), hozzávetőleg 74 ezer éve jött létre a Toba-tó (Szumátra, Indonézia), a Föld legnagyobb vulkáni eredetű tava. Óriási területen rakódott le hamuréteg, a bolygó időjárása számottevően megváltozott, számos faj kihalt (egyes feltételezések szerint majdnem az ember is). Csak viszonyításként szerepel itt, az alábbi műholdképek mindegyikén azonosak a távolságok.
A Toba-tó (műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Lássuk az utóbbi ötezer év legnagyobb vulkánkitöréseit időrendi sorrendben!
A minószi civilizáció Akrotiri települése bizonyosan a kitörés áldozata lett, Thera szigetének (ma Szantorini, Görögország) nagy része eltűnt. Ez az Atlantisz-legenda egyik lehetséges helyszíne. Bizonyos vélekedések szerint a kitörés előtti földrengések, illetve a vulkán felrobbanása után következő szökőár okozták a 110 km-re található Krétán a virágzó civilizáció hanyatlását. Kínai források halvány Napról, júliusi fagyról tesznek említést i. e. 1618 körül.
Szantorini szigete. Itt lett volna Atlantisz?
(műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Akrotirit vulkáni hamu födte el, romjai, akárcsak Pompeji esetében, jól megőrződtek. Emberi maradványokat és aranyat nem találtak a régészek, ezért azt feltételezik, hogy a lakosság időben elmenekült. A több mint 3600 éves freskók, háromemeletes épületek, bútorok, csatornarendszer a krétai eredetű minósziakat a kor legfejlettebb európai civilizációjának mutatják – amelyet ereje teljében roppanthatott meg egy vulkánkitörés.
Feltárt akrotiri freskó
Az itt felsoroltak közül a legnagyobb kitörés lehetett, de csak utólagos kutatással azonosították. Új-Zéland a 13. századig lakatlan volt, akkoriban legközelebb 2000 km-re élhettek emberek. A kitörés a teljes északi szigetet letarolhatta.
Taupo-krátertó (műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Az erupció jelentős globális klímaváltozást, lehűlést okozott, amiért korábban a Krakatau korabeli kitörését vagy egy égitest becsapódását tartották felelősnek a tudósok. Az esemény közvetlen hatással volt a maja civilizációra (akárcsak az Ilopango egy 300 évvel korábbi kisebb kitörése), és Teotihuacán, a Kolumbusz előtti Amerika leghatalmasabb, mintegy 200 ezer lakosú városa is ekkoriban indult hanyatlásnak. Becslések szerint 40-80 ezer ember is meghalhatott.
Az Ilopango-tó a kitörés helyén, mellette terül el San Salvador, El Salvador fővárosa, a kép hátterében a San Salvador vulkán
(fotó: Carlos Peña, flickr.com)
Prokopiosz bizánci történetíró egy évig tartó állandó szürkületről, erőtlen napfényről tesz említést, más krónikák három-négy éves terménykiesésről írnak. Dr. Robert Dull, az Ilopango 535-ös kitörésének legfőbb kutatója szerint elképzelhető, hogy a lehűlés és a súlyos élelemhiány hozzájárulhattak a történelem egyik legpusztítóbb pestisjárványának konstantinápolyi kialakulásához 541-ben. Egyesek az avarok – épp ekkorra eső – nyugatra vándorlását, Kárpát-medencébe érkezését is kapcsolatba hozzák az Ilopango által előidézett természeti katasztrófával.
Ilopango-tó (műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Tudósok szerint a légköri viszonyok és a kibocsátott gázok mennyisége miatt feltehetőleg nem gyakorolt akkora hatást a Föld időjárására, mint amekkorára a kitörés méretéből következtetni lehetne. Hamulerakódást viszont még Hokkaidón, Japán legészakibb szigetén is találtak, 1000-1200 km-re a hegytől.
Krátertó a Csangbajon (műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Már régebben ismeretes volt egy jelentős kitörés, amelynek helyszíne azonban 2013-ig azonosítatlan maradt. A Samalas kitörésekor a légkörbe került nagy mennyiségű aeroszol és 190-270 millió tonna (Mt) kén-dioxid (SO2) állandó felhősödést, sok esőt és lehűlést okozott. Európai (elsősorban angol) szerzetesek beszámolója szerint 1258-ban a Nap alig éreztette melegét, a gyümölcsök nem értek meg. Több térséget is éhínség sújtott. Mint nemrég kiderült egy középkori tömegsír kapcsán, 1258-ban London lakosságának harmada, mintegy 15 ezer ember halt meg, amiért közvetetten a Samalas lehet a felelős.
A Segara Anak krátertó a Samalason (fotó: intisari-online.com)
A Segara Anak krátertó a Samalason
(műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
A légkörbe került 8 Mt hidrogén-fluorid és 120 Mt SO2 természeti katasztrófát okozott. Az állatállomány mintegy háromnegyede, a lakosság csaknem negyede elpusztult Izlandon. Az egyik legnagyobb regisztrált lávafolyam: a nyolc hónap alatt felszínre tört 14,3 km3 láva 15 cm vastagon terítené be Magyarországot.
A Laki 1783-ban keletkezett lánckrátere (fotó: Alexandra Witze)
A „laki köd” szétterült az északi féltekén, hamarosan Európában, három hét elteltével pedig Kínában is észlelték. Hűvös, esős nyarak következtek, vérvörös napkeltéket és napnyugtákat figyeltek meg. A megváltozott időjárás okozta éhínségek állítólag hozzájárulhattak, hogy 1789-ben tömegek csatlakozzanak a szabadkőművesek által előkészített francia forradalomhoz.
A nagyobb koncentrációjú légköri aeroszolok (vihar, légszennyezés, vulkánkitörés miatt) fényszórása idézi elő a vérvörös napnyugtákat
Az írott történelem legnagyobb és leghalálosabb, több mint 71 ezer áldozatot követelő vulkánkitörése. A kitörés, illetve a 200 Mt SO2-emisszió világméretű klímaváltozást hozott. A hamufelhő körbejárta a Földet, és sajátos színű (feltehetőleg kékes), haloványabb napsütést eredményezett. Rengeteg szokatlan időjárási eseményt figyeltek meg. Éghajlati hatását főleg a következő évben éreztette, amely úgy vonult be a történelmi kánonba, mint „az év, amikor elmaradt a nyár”. Az átlaghőmérséklet 5°C-szal esett.
Tambora (műholdkép: Bing, képszélesség: 65 km)
Már hetekkel-hónapokkal a katasztrófa előtt jelezték hajósok, hogy a vulkánból 10 km-es füstoszlop száll fel. A kitörést egy gigászi (200 millió tonna TNT robbanóerejének megfelelő) robbanás tetézte, mivel a kürtő elzáródott. A hegy felrobbanása a világ egyik legerőteljesebb hanghatását idézte elő, amely 5000 km-re is észlelhető volt, majd egy 36 méter magas vízfal, azaz szökőár indult útnak, amely még Dél-Afrika partjait is elérte. Legalább 36 ezren lelték halálukat. Később a fentiekben már említett jelenségeket tapasztalták világszerte: hónapokra sötétebbé vált az égbolt, látványos napnyugták, savas esők, lehűlés. A vulkán azóta is aktív, az eltűnt Krakatau helyén 1927 után megjelent a „fia”, az Anak Krakatau.
Az Anak Krakatau egy 2009-es, kisebb kitörése
Tambora óta napjainkig ez volt a legnagyobb kitörés. Hasonló mennyiségű magma tört felszínre, mint Lakinál. Lakatlan területen történt az esemény, csak egy kisebb alaszkai falut kellett kitelepíteni a mérges gázok miatt, a hamu viszont beterítette Kanada nyugati részét, sőt még Seattle-t is. Közvetlen megfigyelő nem volt, csak évtizedekkel később sikerült meghatározni, pontosan hol és hogyan tört ki a Katmai (ti. nem az alább látható kalderán keresztül, bár ez is akkor keletkezett).
a Katmai kaldera (fotó: wired.com)
Bár csak néhány évvel korábban jöttek rá, hogy a Pinatubo aktív vulkán, ezt a kitörést előrejelezték, így a helyi lakosságot, mintegy 220 ezer főt sikerült időben kitelepíteni. Ha nem így történik, a Pinatubo a Tamboránál is több áldozatot szedett volna.
Ugyanekkor tájfun is tombolt a szigeten, a betonszerűvé vált hamu 15 km-es körzetben tönkretette a házakat, és mintegy 700-an az előkészületek ellenére is meghaltak. A Föld átlaghőmérséklete 0,5°C-szal csökkent a légkör felső részébe jutott gázoktól és finom portól.
A Pinatubo 1991. júniusi kitörése egy 15 km-re fekvő amerikai légi támaszpontról fényképezve, amelyet szintén kiürítettek
(fotó: Washington Post)
Ugyanez a légi támaszpont hószerű hamuval befedve
(Ez színes fotó, forrása: livescience.com)