Tárt karokkal fogadta-e az ország a német megszállókat 1944-ben? A hetven éve történtekről beszélgetett Mihályi Balázzsal Sinkovics Ferenc.

Mihályi Balázs (fotó: Kövesdi Andrea)

– Úgy tudjuk, Hitler már 1943 őszén elkészíttette Magyarország megszállásának tervét, a Margarétát.

– Igen, de nem is egy Margaréta terv volt, hanem kettő. Az első Magyarország, a második pedig Románia megszállására vonatkozott. Magyarország megszállásába egyébként eredetileg román és szlovák csapatokat is be akart vonni Hitler, igaz, Románia megszállásánál pedig volt olyan verzió, amelyben a magyar honvédség kapott volna szerepet. Antonescu marsall biztosította a Führert, hogy szilárdan a kezében tartja Romániát, ezt bizonyítandó mindjárt fel is ajánlotta a román katonák részvételét Magyarország megszállásában.

– Berlin számított magyar katonai ellenállásra?

– Természetesen, de csak szórványosra. Pontosan tudták, hogy az egyik magyar hadsereg a Kárpátok előterében állt, a másik pedig Erdélyben. Nyugat felől tehát nyitva az ajtó. A német felderítés azt is jelentette, hogy maradtak még kisebb egységek az országban, de feltöltés alatt állnak, fegyverzetük gyenge és hiányos. Romániával szemben Magyarország meglehetősen kevés fegyvert kapott korábban a németektől, és ne feledjük: a trianoni béke nemcsak gazdaságilag, katonailag is megnyomorította az országot. A németeknek azt is tudniuk kellett, hogy a magyar katonai vezetés sem készült fel egy esetleges megszállás elhárítására.

– De azért csak megszólaltak a magyar fegyverek!

– Voltak kisebb összetűzések, például az újvidéki hídnál vagy egy-egy repülőtérnél, laktanyánál. Ezek azonban nem befolyásolták a végeredményt. Összehasonlításként: a csehek egyetlen puskalövés nélkül adták át az országukat Hitlernek, noha a cseh hadsereg kifejezetten korszerű, jól felfegyverzett, motorizált haderő volt. A magyar legfelsőbb parancsnokság a körülmények ismeretében utasítást adott a honvéd csapatoknak: ne álljanak ellen.

– Napjainkban egyesek ezt úgy értelmezik, hogy a magyar haderő németbarát volt.

– Szó sincs róla. Voltak németbarát tisztek, de a tisztikar egésze nem volt németbarát, pláne nem az egész haderő.

– Kállay Miklós miniszterelnököt ma kétkulacsossággal „illik” vádolni, valójában ki akarta vezetni az országot a háborúból. Miért nem sikerült ez neki?

– Berlin nem bízott a magyar politikai elitben, ez egyébként a német sajtóban rendszeresen téma volt. A lapok úgy fogalmaztak, hogy Magyarországon a zsidók túl nagy befolyást gyakorolnak a kormány politikájára. Berlinben senki sem tartotta tengelybarátnak a magyar elitet. Horthyék több esetben is ellentmondtak Hitlernek, például nem engedték át a német csapatokat Lengyelország megtámadásához. Kállay úgy akart eltávolodni a németektől, hogy Magyarország megszállás nélkül a győztesek oldalán kössön ki.

– Mi adta a végső lökést Hitlernek Magyarország megszállására?

– Horthy 1944. február végén levelet írt neki, amelyben követelte a magyar csapatok hazahozatalát, mondván, azok majd a Kárpátok gerincén megvédik az országot. Titkon ez már egyfajta előkészület volt arra, hogy a magyar vezetés megpróbálja bevárni a szövetségesek balkáni partraszállását, s akkor a honvédség leteszi a fegyvert.

– Volt erre esély?

– A balkáni partraszállás egy halvány reménysugár, egy csupán elvi síkon létező terv volt. Amikor 1944 októberében Sir Alan Brooke Churchill képviseletében találkozott Sztálinnal Moszkvában, akkor arról beszéltek, hogy ha sor kerülne is a balkáni partraszállásra, Magyarországot elkerülve Bécsnél találkoznának a szovjetekkel az előrenyomuló angolszász erők. Merthogy hazánk Moszkva érdekszférájába tartozott, amit a szövetségesek tiszteletben tartottak. A csehországi Pilsen városát amerikai egységek foglalták el, később át kellett adniuk a Vörös Hadseregnek.

– Kállay Miklós mit tudhatott az érdekszférákról?

– Meglehet semmit. Titkos fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel a balkáni partraszállásról és a honvédség fegyverletételéről, amennyiben az angolszász csapatok elérnék Magyarországot. A szövetségesek ezt megvalósíthatatlannak tartották, de nem szóltak róla Kállaynak.

– Vagyis félrevezették?

– Ez egy bonyolult játszma volt. A szövetségesek végig úgy tettek, mintha a tervet véghez akarnák vinni. Persze sejtették, hogy a németek értesültek a tárgyalásokról. Churchillék úgy számoltak, ha ezzel a dezinformációval sikerül kiprovokálni Magyarország német megszállását, akkor azzal német hadosztályokat vonnak el majd a frontról.

– Hogyan zajlott le a megszállás?

– Német részről kilenc seregtest vett rész Magyarország megszállásában, ezek általában nem összeszokott hadosztályok, hanem ad hoc módon összeállított magasabbegységek voltak, egyik-másik még a hadilétszámot sem érte el, feltöltés alatt állt.

– Igaz az állítás, hogy ünnepelve fogadták őket a magyarok?

– Nem, távol áll a valóságtól. A magyarországi Volksbund önvédelmi szervezete valóban aktívan segítette a német bevonulást, a német községek egy része is ünnepi hangulatban volt. A magyar társadalom túlnyomó többségét viszont sokkolta a megszállás.

– Miért?

– Mert szinte egy csapásra megváltoztak az ország politikai jellemzői. Magyarország a tengely része volt ugyan, de a németek megszállta európai területektől és a tengely államaitól eltérően nálunk működött a parlament, ráadásul szociáldemokrata képviselők részvételével, és például a szakszervezetek is működtek. Mint minden más hadban álló országban, nálunk is volt cenzúra, de leginkább katonai kérdések esetében nyilvánult meg, a sajtó amúgy meglehetősen szabadon beszélt kényes kérdésekről is, akárcsak a képviselők az országgyűlésben. Más országokkal összehasonlítva nyugalom és egyfajta jólét honolt idehaza. Bár a zsidókkal szemben több korlátozó intézkedés is érvényben volt, biztonságban voltak. A megszállást követően mindez a múlté lett. Pártokat tiltottak be, politikusokat, újságírókat tartóztattak le, közülük többeket ki is végeztek. Kállay Miklós kalandos úton a török követségre menekült, de a nyilas puccs után feladta magát, előbb a mauthauseni, majd a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. Általánosságban elmondható, hogy a megszállással elkezdődött a német követelések kényszerű teljesítése katonai és gazdasági téren is.

– Hát politikai téren? Sztójay Dömét, a Kállay Miklóst követő miniszterelnököt a németek követelésére nevezte ki Horthy?

– A németek Imrédy Bélát akarták. Sztójay, bár ő is németbarát volt, Imrédyhez képest egyfajta kompromisszumnak számított. Horthy Kállayt tartotta volna meg, ha teheti. Ebből a miniszterelnöki kinevezésből is látszik, hogy a megszállással elveszett Magyarország korábbi önállósága. Olyan kormány alakult Budapesten, amelynek a miniszterei is csak német jóváhagyással kerülhettek a székükbe.

– Milyen döntési jogköre maradt a magyar parlamentnek?

– Ellenállás nélkül szavazták meg Sztójay törvényeit azok a képviselők, akik nem bujkáltak vagy nem voltak fogságban. Hozzáteszem, a megszállás előtt sem volt teljesen önálló a magyar vezetés. Nagyon sok olyan lépést követelt meg tőle a Harmadik Birodalom, amit külső nyomás nélkül nem lépett volna meg. Ilyenek voltak a Volksbundnak adott jogosítványok vagy a nyersanyagszállítások, lényegében ellenszolgáltatások nélkül. Léteztek szerződések, de Németország többnyire nem vagy csak aránytalanul kis mértékben teljesítette az ezekben vállalt kötelezettségeit.

A Történelemportál magazin 2014/1. számában olvashatja Mihályi Balázs cikkeit Magyarország megszállásának okairól és arról, miért kellett Budapestnek elpusztulnia.

– Kállay azt javasolta Horthynak, ne írjon alá semmit, mondjon le, ne legitimálja a megszállást. A kormányzó viszont azzal érvelt: ha a helyén marad, akkor talán még tud tenni valamit a bajok elhárításért. Ma ezért a le nem mondásért éri a legtöbb támadás Horthyt.

– Hitler a megszállás előtti napon megejtett klessheimi találkozójukon azzal zsarolta Horthyt, hogy ha nem vele történik a megszállás, akkor nélküle, de úgy már román részvétellel. Ezért sem távozott Horthy. Egyébként nem Hitler eredeti terve vált valóra, hanem a teljhatalmú megbízott Veesenmayer és a hírszerzést vezető Schellenberg elképzelése, akik meggyőzték őt. Hitler német hivatalnokokra akarta bízni a magyarországi közigazgatást, Veesenmayerék viszont egy „magyar megoldást” javasoltak, lecserélve az akkori magyar vezetést egy másodvonalbeli garnitúrával. Ez is igen távol állt az állam klasszikus önállóságától, de valami csökkentett mozgástér így is maradt, összehasonlítva mondjuk a Cseh-Morva Protektorátussal. Ezért kerülhetett sor a kiugrási kísérletre is.

– De ez a második vonal mégiscsak együttműködött.

– Persze, de ők nem képviselték a magyar társadalom többségét. Minden megszállt országban voltak együttműködők, Franciaországban, Hollandiában és a Szovjetunióban is.

– Kialakult valamiféle ellenállás is, 1944 májusában létrejött a Magyar Front.

– Igen, de nem volt jelentős katonai ereje. És ha nem is volt számottevő katonai ellenállás, a magyar társadalmat attól nem lehet németbarátnak tekinteni. Ahogy már utaltam rá, még a tisztikart sem, ott is csak egyes csoportok húztak a németekhez. A magyar munkásoknak és a parasztoknak sem hozott semmi jót a megszállás, csak sorozásokat és beszolgáltatásokat. Egyértelmű, hogy az ország semmi esetre sem volt haszonélvezője a német megszállásnak.