„Ismerjétek meg az igazságot!

A történelem nem a királyok, feleségeik és szeretőik játszótere, nem féltékenységi és családi hódítási háborúk krónikája. Az igaz történelem az osztályharcok története. Minden nemzet kebelén belül elnyomott és elnyomó, kizsákmányolt és kizsákmányoló osztályok küzdenek egymással, évszázadok, évezredek óta.

Nem mindig volt ez így. Volt idő, amikor a nemzet tagjai között nem folyt az osztályharc. Amikor a magyar nemzet bejött az országba és elfoglalta azt, akkor még »valami jót közös munkájukkal szerezhettek, abból közülük senki nem volt kizárva.« Nem volt magántulajdon. Ami egyé volt, mindenkié volt: nem volt testvérharc a létért, az enyém-tiedért.

A szent király, első István király bontotta meg a nemzetségi közös birtok ősi intézményét. A szabad magyarok nem ismertek királyt, aki uralkodik fölöttük – csak vezért a harcban, aki békében nem nagyobb úr a többi szabadnál. Most királyuk lett, úr fölöttük, akinek, hogy úr maradhasson, kisebb urakra volt szüksége. Német és frank főurakat és papokat hívott be ez a magyar király, s segítségükkel kiépült a főurak rendje, nagy magántulajdonokkal – s fölbomlott a birtokközösség. Ez volt csak a nagy földosztás! Keletkeztek szegények és gazdagok, nagybirtokos elnyomói a kisbirtokú vagy birtoktalan jobbágy-magyarnak: megindult az osztályharc.”

Szabó Ervin: A diákokhoz. [részlet]
Budapest 1903, Népszava kiadás. Szocialista diákok könyvtára 2. sz.