Először sikerült teljes egészében feltárni egy középkori birtokközpontot Magyarországon. Az egyedülálló létesítményegyüttesre Óbudán, a Hajógyári szigeten bukkantak, ahol a Budapesti Történeti Múzeum régészei a tervezett Álomsziget-beruházáshoz kapcsolódóan 2007 óta folytatnak feltárásokat.
A feltárási munkálatok egyik eredménye a Hajógyári szigeten
“Ilyen jellegű, teljes egészében feltárt birtokközpont eddig Magyarországon még nem került elő. Egy nagyobb birtokhoz tartozhatott, ahol a környező földeken megtermelt terményeket raktározták. Egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy kié lehetett a birtok, ugyanis semmiféle írásos, okleveles adatunk nincs. Óriási meglepetés volt, nem volt semmiféle olyan adat, amelynek alapján egyáltalán feltételezni lehetett volna a birtokközpont létét” – mondta Tóth Anikó, a Budapesti Történeti Múzeum régésze.
Ismertetése szerint a birtokközpont időben és térben két részre bontható: egy korábbi, nagyobb alapterületű telep, valamint egy későbbi, kisebb egység különíthető el. A korábbi egységet egy nagyméretű, trapéz alakú, széles, mély árok vette körül, amelynek bejáratát keleten két nagyméretű cölöplyuk határolja: itt épp hogy átfért egy szekér.
“Az árok jelentős területet vett körül, ahol nagy földbe ásott pince jellegű vermek voltak. Itt tárolták a birtokról összegyűjtött terményt, de valószínűleg mindenféle karámok is voltak, ahol az állatokat tartották. Az árkon kívül, attól északra egy nagyméretű, 19,8×6 méteres, kőalapozású épület maradványai kerültek elő. Nem a házat védték, hanem az árkon belül a terményt, a jószágot. A birtokról összegyűlt termény, az állatok számítottak értéknek, azt őrizték így” – magyarázta a régész.
Mint kifejtette, a legkorábbi edénytöredékek a XIII. század végéről származnak, ekkor létesülhetett a birtokközpont, amelynek életében a XV. század első felében nagy váltás következett be, ekkor temették be a nagy árkot, az összes gödröt. “A házat is a XV. század első felében töltötték be, tehát akkorra ez is elpusztult. Utána a déli részen egy kisebb körítő árok létesült, amely egy másik épületet vett körbe. Pontosan nem tudjuk meghatározni az időpontot, de egészen biztos, hogy a XV. század második felénél korábbi nem lehet, és legkésőbb a XVI. század közepe táján elpusztult. Itt az a különleges, hogy már az épületet vették körbe az árokkal, az épületet védték” – emelte ki Tóth Anikó.
A leletek között rengeteg, a XIII. század végétől a XV. század közepéig tartó periódusból származó kerámia van. Sok a mezőgazdasági jellegű vaslelet is: patkók, szögek, földművelési eszközök kerültek elő, de találtak néhány pénzérmét is, köztük egy Zsigmond király korabelit, amelyre a ház pincéjében leltek.
“Nagyon nagy szerencsénk volt, a feltárásra kijelölt területbe teljes egészében beleesett a lelőhely. Mindenestől fel lehetett tárni a birtokközpontot, és elég pontos képet kaphattunk róla. A kerámiaanyag restaurálása és korszakolása után nagyon szépen kirajzolódik majd, hogyan fejlődött a birtokközpont. Meghatározhatjuk egyrészt, hogy mikor temették be az egyik pincét, és ásták ki a másikat, vagy hogyan használták a kutakat egymás után. A lényeg éppen az, hogy az egész birtokközpont fejlődését fel lehet vázolni, nem csupán egy kis részéét” – összegezte a régész.