A történelmi feljegyzések szerint kereken 160 esztendővel ezelőtt, 1849. augusztus 14-én robbant fel Magas Déva vára. A királyi és fejedelmi birtokot képező erődítmény ma is romokban hever. Napjainkban folyó restaurálásának üteme pedig Kőmíves Kelemen legendáját idézi. A középkorban még bevehetetlennek ítélt sasfészek romjai azonban így is igazi turisztikai látványosságot jelentenek, történelmi emlékműként pedig szintén nagy jelentőséggel bír a vár, lévén hogy az itt zajlott események felidézése miniatűr tükörképet nyújt egész Erdély történetéről.
A vár első írásos említése a legtöbb történelmi forrás szerint 1267-ből származik, amikor IV. Béla az erődítmény alatt küzdött meg pártütő fiával, a későbbi V. Istvánnal. Valószínűleg maga a vár is ebben az időben épült, az 1241–42-es tatárjárást követő erőd-építési lázban, királyi birtokként.
A XIV. századtól a vár többnyire az erdélyi vajdák birtokát képezte ám Kán László halála után ismét királyi tulajdonba kerül, a XV. századig, amikor az örökös pénzhiánnyal küzdő Zsigmond király részleteiben eladományozza a dévai várat. Később újra az erdélyi vajdák kezére jut az erődítmény, a környező jobbágyfalvakkal együtt, Újlaki Miklós és Hunyadi János birtokát képezi. Hunyadi halála után, özvegyére, Szilágyi Erzsébetre száll a tulajdon, majd Mátyás király uralkodása alatt rövid ideig királyi birtokká válik Déva vára és környéke.
1490-ben II. Ulászló Bátori István országbírónak és erdélyi vajdának adományozta a várat, aki sokat tett királlyá választásáért és megtartotta Erdélyt a király hűségén. A mohácsi csata idején a vár kincstári birtok volt, az erdélyi fejedelemség megalakulása nyomán azonban már Szapolyai János fiára, Erdély első fejedelmeként számon tartott János Zsigmondra száll Déva vára és fejedelmi birtok is marad a Rákoczi-féle szabadságharcig.
Ez idő tájt a vár birtokosai között említhetjük Báthori Zsigmondot is, aki 1594-ben Geszti Ferenc várkapitánynak adományozta azt Radnóttal együtt. Geszthi jelentős bővítést, erősítést eszközölt a váron, aminek nyomát kőbe vésett felirat őrizte évszázadokig. (ma már nem látható). Szintén ő kezdte meg a Várhegy tövében álló Magna Curia (Nagy Udvarház) építését is, melyet aztán Bethlen Gábor épített igazi kastéllyá. Geszthi azonban nem sokáig élvezhette várúri státusát, mert 1595-ben megmérgezték. Végakarata szerint hagyatékából hozták létre az első dévai iskolát. Özvegye, Horvát Anna 1596-ban visszaadta a várat Báthori Zsigmondnak. Ezt követően Zsigmond majd Bocskai István kezén volt a vár, utóbbi végrendeletében Nyári Pálra hagyta azt (1606). Nyári azonban nem jutott a vár birtokába mivel az új fejedelem, Rákóczi Zsigmond megtartotta kincstári birtoknak.
hirdetés
A vár 1610-ben kerül ismét magántulajdonba, amikor Báthori Gábor fejedelem az akkor még hűséges támogatójának, Bethlen Gábornak és feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta. Bethlen Gábor fejedelemsége idején is megtartotta dévai birtokát, sőt idővel feleségére ruházta azt. Károlyi Zsuzsanna halálát követően Bethlen Istvánra száll a vár, majd pedig ennek fia örökli, a később “Murányi Vénuszként” emlegetett Szécsi Mária első férje. A korán özvegyen maradt várúrnő azonban második, botrányos házasságát követően 1640-ben I. Rákóczi György fejedelemnek adta el a várat 6000 tallérért. Ekkor készült egy részletes leltára is. Szalárdi János beszámolója szerint a fejedelem egy újabb bástyával is megerősítette a várat. 1657-ben II. Rákóczi György a tisztségekben akkor már nem szűkölködő Barcsai Ákosnak adományozta Dévát, megalapozva ezzel a Barcsai család vagyonát. Ákosnak, későbbi fejedelemsége, illetve Kemény Jánossal vívott küzdelme idején is ez szolgált legbiztonságosabb menedékeként. Végül azonban mégiscsak Kemény birtoka lett Déva és a következő évtizedekben fejedelmi tulajdonban is marad.
A törökök magyarországi kiűzését követően osztrák katonai helyőrség került a várba. A Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc során 1704-ben sikerült a kurucoknak elfoglalni. A császáriak 1706-ban ugyan visszafoglalták, de három hónapos ostromba került a megszerzése. A várat a 18. században is karban tartották, sőt tovább építkeztek rajta.
1717-1719 között gr. Steinville, az erdélyi császári hadak főparancsnoka kijavíttatta a várat és modernizálta erődítési rendszerét. Hasonló munkálatokra került sor 1752-ben is gróf Maximilian Ulisse Broune irányítása alatt. A 19. század elején karbantartásával felhagytak, nyilvános árverésen eladták, új tulajdonosa pedig, Pogány Franciska, szabad prédának engedte a városban folyó építkezések számára. Fokozatos elbontásának I. Ferenc császár erdélyi útja vetett véget, aki úgy látszik újraértékelte a jelentőségét és elrendelte a helyreállítását. A munkálatok 12 évig tartottak és 216000 forintba kerültek. Déva ezután megmaradt királyi uradalomnak és az 1848-49-es szabadságharc idején újra fontos hadászati szerepet töltött be. Közvetlenül Bem fegyverletétele előtt azonban néhány nappal, máig tisztázatlan körülmények között a vár felrobbant.
A különböző történelmi források által 1849. augusztus 13 illetve 14-én említett robbanás leírását a korabeli feljegyzésekből idézzük: „A szabadságharc végén Dévát borzalmas katasztrófa érte. Augusztus 12-én Lüders orosz tábornok Stein csapatait Szászssebes és Déva közt megverte s a mieink Dévára menekültek. Két nappal utóbb, augusztus 14-én a szikla vár 114 honvéddel a levegőbe röpült. E katastropha után másnap Stein a demoralisalt sereggel elhagyta Dévát, Lüders pedig még e napon megszállotta. Már akkor két napja múlt, hogy Világosnál porba hullott a magyar szabadságharc zászlaja s ennek híre átszáguldott Erdélyen is.” Néhány nappal később itt tette le a fegyvert Bem tábornok maradék serege is.
Déva a Maros mentén haladó, Erdély legfontosabb útvonala mentén fekszik. A vár a város központjában fekvő és természeti rezervátumként működő Várhegyen fekszik. Habár állapota az utóbbi évszázadban nagyon sokat romlott, falai még ma is viszonylag magasan állnak. Legkorábbi része a hegytetőn található, majd a későbbi bővítések során egyre nagyobb területet foglalt magába, mígnem 18. századi erődítése majdnem a hegy aljához ért. A várat ezen késői erődítés fala mentén haladva lehet megközelíteni, amit két egymást követő erődített kapu védett. A felső vár két falgyűrűből áll, amelyekhez a különféle erődítések és épületszárnyak csatlakoznak. A külső falgyűrű 17. századi, nyugati oldalán egy kerek bástya, az úgynevezett Bethlen rondella található. A belső falgyűrű a vár legkorábbi építménye. Észak-keleti oldalán található a kaputorony, majd ennek folytatásában húzódott egy négyszintes palotaszárny. Ezzel átellenben helyezkedett a vár másik nagy palotaszárnya, alatta pincével. Az udvar északi és déli végében két masszívabb építmény (torony?) feküdt, amelyek a vár legkorábbi építményei lehettek. Az udvar észak-nyugati oldalán ciszterna található.
A vár 1849-es robbanása óta romokban hever. Átfogó restaurálását bő másfél esztendeje kezdték el. A régészeti ásatások nyomán XIII. századi falak, középkori lakótornyok és a vár ciszternája is felszínre került. Pénz hiányában azonban a várudvar rehabilitálását finanszírozó önkormányzat néhány hónapja leállította a munkálatot. A gond, hogy az ásatások kifizetésének elmulasztása miatt egyelőre nem született meg a régészeti feltárás konklúziója. És ameddig ez nincs, addig nem lehet tovább haladni a külső vár felújításával sem. Pedig ez utóbbira épp az elmúlt hetekben nyert el egy 7,3 millió eurós uniós támogatást az önkormányzat. Florin Oancea alpolgármester szerint a felső várban eddig elvégzett munkálatok kifizetésére, illetve a minimális konzerválásra 8 millió lejre lenne szükség. Ezt az önkormányzat hitelrészletei törlesztésének elnapolásával próbálja előteremteni. — Az a szándékunk, hogy az idei év végére a régészeti kutatások eredményének fényében megszülessen a végleges elképzelés a belső várról és az uniós támogatással elkezdhessük a külső vár felújítását is. A teljes felújítás 2013-ra készülhetne el — véli Oancea alpolgármester.
(részlet Lupescu Radu írásából, amely a Castrum Bene Egyesület honlapján jelent meg)