„Zászló és zászló mindenütt, és tenger zöld ág, virág az erkélyeken, a nyitott ablakokban és az emberek kezében. Az egész piac egyetlen hullámzó, zsibongó, mosolygó vidám embertenger. S az ősz eleji nap is vidáman süt az Égből le reánk. Azután egyszer csak jöttek, akiket vártunk: én és mindenki és a város és az egész Erdély. A piacra hallottam a zúgást, amely előttük járt, mint a zivatar előtt a szél. Sebesen jött és nőtt, erősödött orkánná ez a zúgás. És itt volt. A piacon. És láttuk és láttam őket, az első magyar századot.

Láttam és mindenki látta őket és virágokkal borította őket és ölelte őket és végigsimogatta őket, ahogy elhaladtak ott mellettünk. És mindenki kiáltott és ordított. És a levegő reszketett attól a rettenetes hangorkántól, amelyben benne jajgatott minden kín, amit huszonkét esztendő óta belefojtottak millió emberbe, és minden öröm, ami huszonkét esztendő óta várta a maga felszabadulását. És minden imádság és minden átok ott ordított tombolva, mámorosan, részegen és szerelmes önkívületben. Ott állottam az utcán én is: százezer magyar embertestvérem között egy. És ordítottam velük én is és ujjongtam velük és szememből csorgott a könny, mint százezer testvérem szeméből. És nem szégyelltem magam és nem szégyellte magát senki és könnyes orcáinkba sütött a szelíden meleg őszi napsugár, a kegyelmes Úristen jóságos, áldott, simogató keze.

Azután vége lett a napnak, amelyiken huszonkét esztendős utunk végén az állomásra értünk, amit a Sors parancsából el kellett érnünk. Vége egynapos ünnepünknek, a legnagyobb ünnepnek, amelyet ember érhetett. S nem adtunk érte mást, csak huszonkét esztendőt. És azt, hogy a fejünk megszürkült, orcánkat megszántotta néhány mély barázda, derekunk kicsit megrokkant. Ezért az egy ünnepnapért ezt adtuk. Megérte vajon? Bizonyára meg!”

Kós Károly, 1940

Tartalom

• Mi mindent vissza? — Revíziós tervek és koncepciók a két világháború között
  Balogh Gábor
• Előkészületek a magyar–román háborúra
  Szabó Péter
• A harc nélkül bevett román erődrendszer — interjú Mihályi Balázzsal
  Szakács Árpád
• Örömünnep vagy baljós előjel? — A II. bécsi döntés
  Szakály Sándor
• Bevonulás Erdélybe
  Szabó Péter
• Képek a bevonulásról
  Nagyvárad visszatér
  Székelyhíd
  Nagyszalonta
  Ünnepség Kolozsvár főterén
  Marosvásárhely
  Szatmárnémeti
  Életképek
  Csíkszereda köszönti a Kormányzót
• Megtorló akciók a visszatért erdélyi terül­etek birtokbavételekor
  Szabó Péter
• Felszabadult fellegvár — magyar írók a bevonulásról
  Domonkos László
• Román, magyar két jó barát? — Katonapolitikai viszonyok
  Illésfalvi Péter
• Döntőbíráskodás vagy diktátum? — A II. bécsi döntés értékelése a magyar és a román történetírásban
  Vincze Gábor
• Az én kedvenc történelmi hősöm
  Borbély Zsolt Attila

Térképmelléklet

Magyarország 1940-ben, a II. bécsi döntés után (Nagy Magyarország feliratok nélkül)

Felhasznált irodalom

Balogh Gábor: Mi mindent vissza?

• Nemzet és emlékezet: Trianon. Szerk.: Zeidler Miklós. Osiris, Bp., 2003.
• Páter Zadravecz titkos naplója. Kossuth, Bp., 1967.
• Bencsik Gábor: Igazságot Magyarországnak – Lord Rothermere és a magyar revízió. Magyar Mercurius, Bp., 2002.
• Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Teleki László Alapítvány, Bp., 2002.
• Gergely Jenő: Gömbös Gyula – politikai pályakép. Vince, Bp., 2001.
• Bajcsy-Zsilinszky Endre: Helyünk és sorsunk Európában. Kairosz, Bp., 2008.
• Kardos József: Legitimizmus – legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között. Korona, Bp., 1998.
• Szálasi Ferenc: Cél és követelések. Nemzeti Akarat Pártja, Bp., 1935.