Történelemportál

Egy konzervatív reformer

Rovatok: Emlékezet

Magyargyerőmonostori báró Kemény Zsigmond modern publicista a szó mai értelmében. Politikai nézeteit esszékbe rendezte, még ha röpiratnak is nevezzük a Forradalom után (1850) és a Még egy szó a forradalom után (1851) című alapvetéseit. Ebben a két írásában jutott a legmagasabbra: nem pusztán a forradalom eszmeiségéről elmélkedett, de kíméletlen bírálatot fogalmazott meg mindazon törekvésekről, amelyeket akkor és ma is a baloldali szellemtörténet részének tekintünk. Kemény emlékeztetett rá, hogy a forradalom és különösen a kommunisztikus törekvések 1848-ban távol álltak a magyar néptől: viszont örökölt nemzeti fogyatékosságaink miatt a szónoklatok és üres ígéretek a sorsfordító pillanatban erősebbnek bizonyultak a racionális, megfontolt politikai vélekedéseknél.

Kemény Zsigmond báró

Kemény Zsigmond báró

Elfeledett korai írása a Korteskedés és ellenszerei (1843), amely a régi, vármegyei Magyarország bírálata, de nem liberális alapról, hanem ésszerű reformokat sürgetve. Ezzel szerezte meg Széchenyi István gróf barátságát, és vált követőjévé. Széchenyi nemcsak nagyra tartotta Kemény képességeit, íráskészségét, de konkrét közéleti feladatokat, például lapindítást is rábízott volna. Kemény, jóllehet az események később elsodorták a gróf társaságából, mindig is tisztelettel tekintett rá, amint azt Széchenyiről írott visszaemlékezései is bizonyítják. Ráadásul – ellentétben Kossuth közismert ,,legnagyobb magyarjával” – találóbb jelzővel ,,leghívebb magyarnak” nevezte Széchenyit.

Keményt politikai ízlése az úgynevezett békepárthoz sodorta 1848–49-ben, erről szintén tanulságos összefoglalót szerkesztett, érdemes régebbi gyűjteményes kiadásokban felkutatni, elolvasni. Deák Ferenc szellemi holdudvarában, s ami nem kis szó, vele egyenrangú szellemként, a szabadságharc leverése után tollával szolgálta nemzetét. A Bach-korszakban papírra vetett cikkei a Pesti Naplóban nemcsak kiváló elemzéseknek, de szó szerint közéleti eseményeknek számítottak Magyarországon.

A vége: a szokásos magyar tragédia. Elborult elmével járta Budapest utcáit, majd hazatért Erdélybe, és a megváltó halál Pusztakamaráson érte. De amit létrehozott, amit teremtett, az a magyar szellemtörténet egyik csúcspontja. Életműve talán nehéz nyelvezetű, stílusában olykor hömpölygő és nehézkes, de gondolataiban gránitszilárdságú politikai közírót takar. Ha meg akarjuk ismerni a 19. századi magyarság eszmei, történeti tájékozódását, Kemény Zsigmond munkáit az elsők között ajánlhatjuk.

(Eredetileg megjelent:
Történelemportál magazin, 2013/1. szám)

1 hozzászólás »

Írja meg véleményét, észrevételét!

Hozzászólás küldéséhez az Ön böngészőjének fogadnia kell az ún. sütiket. A hozzászólásokért a honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azok semmilyen módon nem tükrözik az üzemeltető véleményét, álláspontját.

css.php
FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!