Tárt karokkal fogadta-e az ország a német megszállókat 1944-ben? A hetven éve történtekről beszélgetett Mihályi Balázzsal Sinkovics Ferenc.
Mihályi Balázs (fotó: Kövesdi Andrea)
– Úgy tudjuk, Hitler már 1943 őszén elkészíttette Magyarország megszállásának tervét, a Margarétát.
– Igen, de nem is egy Margaréta terv volt, hanem kettő. Az első Magyarország, a második pedig Románia megszállására vonatkozott. Magyarország megszállásába egyébként eredetileg román és szlovák csapatokat is be akart vonni Hitler, igaz, Románia megszállásánál pedig volt olyan verzió, amelyben a magyar honvédség kapott volna szerepet. Antonescu marsall biztosította a Führert, hogy szilárdan a kezében tartja Romániát, ezt bizonyítandó mindjárt fel is ajánlotta a román katonák részvételét Magyarország megszállásában.
– Berlin számított magyar katonai ellenállásra?
– Természetesen, de csak szórványosra. Pontosan tudták, hogy az egyik magyar hadsereg a Kárpátok előterében állt, a másik pedig Erdélyben. Nyugat felől tehát nyitva az ajtó. A német felderítés azt is jelentette, hogy maradtak még kisebb egységek az országban, de feltöltés alatt állnak, fegyverzetük gyenge és hiányos. Romániával szemben Magyarország meglehetősen kevés fegyvert kapott korábban a németektől, és ne feledjük: a trianoni béke nemcsak gazdaságilag, katonailag is megnyomorította az országot. A németeknek azt is tudniuk kellett, hogy a magyar katonai vezetés sem készült fel egy esetleges megszállás elhárítására.
– De azért csak megszólaltak a magyar fegyverek!
– Voltak kisebb összetűzések, például az újvidéki hídnál vagy egy-egy repülőtérnél, laktanyánál. Ezek azonban nem befolyásolták a végeredményt. Összehasonlításként: a csehek egyetlen puskalövés nélkül adták át az országukat Hitlernek, noha a cseh hadsereg kifejezetten korszerű, jól felfegyverzett, motorizált haderő volt. A magyar legfelsőbb parancsnokság a körülmények ismeretében utasítást adott a honvéd csapatoknak: ne álljanak ellen.
– Napjainkban egyesek ezt úgy értelmezik, hogy a magyar haderő németbarát volt.
– Szó sincs róla. Voltak németbarát tisztek, de a tisztikar egésze nem volt németbarát, pláne nem az egész haderő.
– Kállay Miklós miniszterelnököt ma kétkulacsossággal „illik” vádolni, valójában ki akarta vezetni az országot a háborúból. Miért nem sikerült ez neki?
– Berlin nem bízott a magyar politikai elitben, ez egyébként a német sajtóban rendszeresen téma volt. A lapok úgy fogalmaztak, hogy Magyarországon a zsidók túl nagy befolyást gyakorolnak a kormány politikájára. Berlinben senki sem tartotta tengelybarátnak a magyar elitet. Horthyék több esetben is ellentmondtak Hitlernek, például nem engedték át a német csapatokat Lengyelország megtámadásához. Kállay úgy akart eltávolodni a németektől, hogy Magyarország megszállás nélkül a győztesek oldalán kössön ki.
– Mi adta a végső lökést Hitlernek Magyarország megszállására?
– Horthy 1944. február végén levelet írt neki, amelyben követelte a magyar csapatok hazahozatalát, mondván, azok majd a Kárpátok gerincén megvédik az országot. Titkon ez már egyfajta előkészület volt arra, hogy a magyar vezetés megpróbálja bevárni a szövetségesek balkáni partraszállását, s akkor a honvédség leteszi a fegyvert.
– Volt erre esély?
– A balkáni partraszállás egy halvány reménysugár, egy csupán elvi síkon létező terv volt. Amikor 1944 októberében Sir Alan Brooke Churchill képviseletében találkozott Sztálinnal Moszkvában, akkor arról beszéltek, hogy ha sor kerülne is a balkáni partraszállásra, Magyarországot elkerülve Bécsnél találkoznának a szovjetekkel az előrenyomuló angolszász erők. Merthogy hazánk Moszkva érdekszférájába tartozott, amit a szövetségesek tiszteletben tartottak. A csehországi Pilsen városát amerikai egységek foglalták el, később át kellett adniuk a Vörös Hadseregnek.
– Kállay Miklós mit tudhatott az érdekszférákról?
– Meglehet semmit. Titkos fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel a balkáni partraszállásról és a honvédség fegyverletételéről, amennyiben az angolszász csapatok elérnék Magyarországot. A szövetségesek ezt megvalósíthatatlannak tartották, de nem szóltak róla Kállaynak.
– Vagyis félrevezették?
– Ez egy bonyolult játszma volt. A szövetségesek végig úgy tettek, mintha a tervet véghez akarnák vinni. Persze sejtették, hogy a németek értesültek a tárgyalásokról. Churchillék úgy számoltak, ha ezzel a dezinformációval sikerül kiprovokálni Magyarország német megszállását, akkor azzal német hadosztályokat vonnak el majd a frontról.
– Hogyan zajlott le a megszállás?
– Német részről kilenc seregtest vett rész Magyarország megszállásában, ezek általában nem összeszokott hadosztályok, hanem ad hoc módon összeállított magasabbegységek voltak, egyik-másik még a hadilétszámot sem érte el, feltöltés alatt állt.
– Igaz az állítás, hogy ünnepelve fogadták őket a magyarok?
– Nem, távol áll a valóságtól. A magyarországi Volksbund önvédelmi szervezete valóban aktívan segítette a német bevonulást, a német községek egy része is ünnepi hangulatban volt. A magyar társadalom túlnyomó többségét viszont sokkolta a megszállás.
– Miért?
– Mert szinte egy csapásra megváltoztak az ország politikai jellemzői. Magyarország a tengely része volt ugyan, de a németek megszállta európai területektől és a tengely államaitól eltérően nálunk működött a parlament, ráadásul szociáldemokrata képviselők részvételével, és például a szakszervezetek is működtek. Mint minden más hadban álló országban, nálunk is volt cenzúra, de leginkább katonai kérdések esetében nyilvánult meg, a sajtó amúgy meglehetősen szabadon beszélt kényes kérdésekről is, akárcsak a képviselők az országgyűlésben. Más országokkal összehasonlítva nyugalom és egyfajta jólét honolt idehaza. Bár a zsidókkal szemben több korlátozó intézkedés is érvényben volt, biztonságban voltak. A megszállást követően mindez a múlté lett. Pártokat tiltottak be, politikusokat, újságírókat tartóztattak le, közülük többeket ki is végeztek. Kállay Miklós kalandos úton a török követségre menekült, de a nyilas puccs után feladta magát, előbb a mauthauseni, majd a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. Általánosságban elmondható, hogy a megszállással elkezdődött a német követelések kényszerű teljesítése katonai és gazdasági téren is.
– Hát politikai téren? Sztójay Dömét, a Kállay Miklóst követő miniszterelnököt a németek követelésére nevezte ki Horthy?
– A németek Imrédy Bélát akarták. Sztójay, bár ő is németbarát volt, Imrédyhez képest egyfajta kompromisszumnak számított. Horthy Kállayt tartotta volna meg, ha teheti. Ebből a miniszterelnöki kinevezésből is látszik, hogy a megszállással elveszett Magyarország korábbi önállósága. Olyan kormány alakult Budapesten, amelynek a miniszterei is csak német jóváhagyással kerülhettek a székükbe.
– Milyen döntési jogköre maradt a magyar parlamentnek?
– Ellenállás nélkül szavazták meg Sztójay törvényeit azok a képviselők, akik nem bujkáltak vagy nem voltak fogságban. Hozzáteszem, a megszállás előtt sem volt teljesen önálló a magyar vezetés. Nagyon sok olyan lépést követelt meg tőle a Harmadik Birodalom, amit külső nyomás nélkül nem lépett volna meg. Ilyenek voltak a Volksbundnak adott jogosítványok vagy a nyersanyagszállítások, lényegében ellenszolgáltatások nélkül. Léteztek szerződések, de Németország többnyire nem vagy csak aránytalanul kis mértékben teljesítette az ezekben vállalt kötelezettségeit.
– Kállay azt javasolta Horthynak, ne írjon alá semmit, mondjon le, ne legitimálja a megszállást. A kormányzó viszont azzal érvelt: ha a helyén marad, akkor talán még tud tenni valamit a bajok elhárításért. Ma ezért a le nem mondásért éri a legtöbb támadás Horthyt.
– Hitler a megszállás előtti napon megejtett klessheimi találkozójukon azzal zsarolta Horthyt, hogy ha nem vele történik a megszállás, akkor nélküle, de úgy már román részvétellel. Ezért sem távozott Horthy. Egyébként nem Hitler eredeti terve vált valóra, hanem a teljhatalmú megbízott Veesenmayer és a hírszerzést vezető Schellenberg elképzelése, akik meggyőzték őt. Hitler német hivatalnokokra akarta bízni a magyarországi közigazgatást, Veesenmayerék viszont egy „magyar megoldást” javasoltak, lecserélve az akkori magyar vezetést egy másodvonalbeli garnitúrával. Ez is igen távol állt az állam klasszikus önállóságától, de valami csökkentett mozgástér így is maradt, összehasonlítva mondjuk a Cseh-Morva Protektorátussal. Ezért kerülhetett sor a kiugrási kísérletre is.
– De ez a második vonal mégiscsak együttműködött.
– Persze, de ők nem képviselték a magyar társadalom többségét. Minden megszállt országban voltak együttműködők, Franciaországban, Hollandiában és a Szovjetunióban is.
– Kialakult valamiféle ellenállás is, 1944 májusában létrejött a Magyar Front.
– Igen, de nem volt jelentős katonai ereje. És ha nem is volt számottevő katonai ellenállás, a magyar társadalmat attól nem lehet németbarátnak tekinteni. Ahogy már utaltam rá, még a tisztikart sem, ott is csak egyes csoportok húztak a németekhez. A magyar munkásoknak és a parasztoknak sem hozott semmi jót a megszállás, csak sorozásokat és beszolgáltatásokat. Egyértelmű, hogy az ország semmi esetre sem volt haszonélvezője a német megszállásnak.
Ez egyszerűen TELJES TÉVEDÉS (vagy hazugság, de most jóhiszemű leszek). Amiket érvként fölsorol (szocdemek, Kállay stb letartóztatása) az átlagembert (= paraszt, szántóvető, cseléd vagyis az ország legalább fele) egyáltalán nem érdekelte. Élek a gyanúval hogy a többit (hivatalnok, tanári, alsó értelmiség) se nagyon, nem ezen fordult meg számukra a világ kereke. A parlamenti finomságok még kevésbé izgattak bárkit is, hogy most kinek az engedélye kell vagy nem kell. A bevonulás kapcsán pedig: háború volt, sokan gondolhatták úgy hogy csak erősítés jön. A kormány is a helyén maradt, a kormányzó is, pár minisztert + a min. elnököt cserélték le, ennyi. Értem én hogy verni kell a habot (mosdatni a szerecsent), csak legalább ne ilyen feltűnően.
Egyébként meg törvényszerű volt a német szövetség, a szándékosan megalázás céljából készült Versailles-i békediktátum miatt. Az meg törvényszerű volt, a mocskos habsburg-uralom miatt. Magyarország háborúba lépéséért ferencjóska, mint a birodalom első embere, egyszemélyben felelős. Meg persze az aradi vértanúkért is, bár nyilván az időben visszább volt.
Köszönjük a habsburgoknak hogy szétverték Magyarországot. Sose legyen nyugodalmuk.
Ahogy az is tény, hogy bár német nyomásra, de a magyar hatóságok aktívan és gördülékenyen közreműködtek a zsidók deportálásában.
Ez a cikk szerecsenmosdatás.
állt ellen az Inváziónak) „Statt mit Schüssen oder Feindseligkeiten wurden wir von der uns zuzujubelnden ungarischen Dorfbevölkerung mit Wein, Weißbrot,Fleisch und Zigaretten taktiert.„ Lövések vagy gyülölködések helyett az ujjongó falusi lakosság borral, fehérkenyérrel , hússal s cigarettával vendégelt meg.„ (emlékszik vissza 1944 mácius 19-re az éppen 38. születésnapját ünneplö Adolf Eichmann) Forrás: Guido Knopp: Holokaust 343.oldal Bertelsmann Verlag München 2000 ISBN: 3-570-00351-5 (Megjegyzés: Professor Guido Knopp, történész, politologus és ujságìró, a mai ùjkori történelem egyik legnagyobb szaktekintélye, 1993-2013 között a Német Àllami Televizió (ZDF) History Osztályának volt a vezetöje.) Miutàn az "erdely.ma" moderátora azonnal kitiltott a vitaforumròl
(jellemzö a sokat kritizàlt Magyar mèdiaszabadsàgra !), nem tudtam vàlszolni sok beìrò kèrdèseire, megjegyzèseire. Volt aki a könyv szerzöjèt "szèlsösèges cionistànak" nevezte, de volt, aki az egèszet "zsidò hazugsàgnak" titulàlta. A Simon Wiesenthal Society figyelmeztette a Magyar törtènèszeket, hogy a Holokauszt èvèben ne probàljàk meg a törtènelmet utòlag korrigàlni.
magyarország
"2014.03.06. | 19:22 Simon Wiesenthal Központ: a magyar kormány tisztességesen emlékezzen meg a holokausztról"
"Ehhez a cikkhez nem engedélyezünk hozzászólást!"
Hát ìgy vagyunk Magyar Médiaszabadsággal!!!-
A szólásszabadságnak semmi esélye sincs addig, ameddig a holovallás bármilyen kritikai vizsgálata eretnekségnek számít, és szabadságvesztés fenyegetésével jár.
A boszorkányüldözés ezen újkori fattyúhajtása az ún. civilizált emberiség szégyene és vészjósló jövőt vetít elénk.
Felhívnám a figyelmét, hogy a nácizás és leantiszemitázás, valamint trianon jelentőségének a kisebbítése, vagy a határon kívül rekesztett magyarság "feleslegesnek" nyilvánítása ezzel párhuzamosan nem büntetendő.
Vajon miért nem?
nem lehet kultúráltan és tárgyilagosan vitát folytatni. Gyakori a személyi sértegetés, ahelyett, hogy objektív es konstruktív véleményeket írnának a hozzászólók. Egy székely hozzászólótól nemrég a következö szöveg jelent meg egy vitaforumon: János bácsi írta (2014.02.25. 16:14:45) " El kell itélni az eröszakot, a nép irtást de sohasem lehet elfeledni hogy az elsö náci, fasiszta Mozes profétájuk volt. " Igaz, hogy egy-két napja a moderátor utólag kiikszelte ezt a mondatot, de a Google.hu-ban megtalálható. A szólásszabadsággal élni kell s nem visszaélni. A moderátor aggálya jogos volt, hogy a Simon Wiesenthal Center cikkével kapcsolatban olyan anonym beírások érkezhetnek, amely nagyon sok országban büntetendö cselekménynek számít. A médiaszabadság nagyon fontos jellemzöje egy országban müködö demokráciának. Ne éljünk vissza vele!
A sváb falvak lakossága volt lelkes, de megkockáztatom talán ott sem mindenki. Azért 1944-ben már lászott a közelgő vereség, ezzel nagyon sokan tisztában voltak.
Èljen a magyar médiaszabadság, éljen a cenzúra!
Mindenki, aki nem volt nagyon hülye, tudta, hogy nem Horthy hívta be a németeket, hanem ők jöttek maguktól, és azt is tudta minden értelmes ember, hogy ezért váltották le Kállayt. Más szóval nem kellett túl okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjön az ember, hogy itt egy bábkormányról van szó.
Egyáltalán semmi bizonyíték arra, hogy ezt a kormányt annyira szerették volna.
Az egészen hülyék talán gondolhatták ezt, de szerintem még ők se. A magyar honvédeket a laktanyákba zárták napokra, ez alatt az idő alatt német őrség állt a magyar laktanyák bejáratánál, sok helyütt lefegyverezték a magyar honvédeket (amit felső parancsra tűrniük kellett, ettől borzasztóan felháborodtak, mert fegyverrel akartak ennek ellenállni), ez az embereknek is feltűnt.
Miféle erősítés lett volna az ilyen? Pláne, hogy közben a kormányt is leváltották, a németek egy csomó magyart tartóztattak le (ez a korabeli magyar sajtóból is kiviláglott, mert a magyar széljobb újságok panaszkodtak, hogy "a németek végzik el azt a munkát, amit nekünk kellett volna"), és az új (nyilván német fegyveres nyomásra kinevezett) magyar kormány politikája homlokegyenest eltér az előző magyar kormányétól.
Teljesen abszurd a feltételezés, hogy az átlag magyar nem tudta volna ezt.
1) A megszállás első napján 'véleményformáló' értelmiségit begyűjtöttek és bezárták színészeket aki nem volt németbarát (Karádytól kezdve Jávor Pálig) szemben a propagandával _nem_ csak szocdemeket és zsidókat, sőt elsőre főleg nem őket.
2) a németek tudatosan készültek egy Gestapo különítményt elindítottak még a megszállás előtt a letartóztatandóak nevét (több ezer) tartalmazó listával akik tették a dolgukat (interjú a különítmény vezetőjével a 60-as években készült a neten megtalálható)
3) A letartóztatásoknak bizony elsősorban pontosan a megfélelmlítés volt az oka kb innentől mindenki tudhatta mire számithat, ha nagyon ugrál
4) Másodsorban azoknak a tekintélyes és elismert kulcsfiguráknak a kiiktatása akikre bármiféle ellenállást építeni lehetett volna akire Horthy támaszkodhatott (az ő elszigetelése volt a cél)
5) az összes jelentős és a hadiiparban szerepet játszó (magán)vállalat vezetését letartóztatták helyükre németbarátokat ültettek
6) a következő hetekben pedig a komplett közigazgatást az ispánok, polgármesterek nagy részét eltávolíttatták helyettük nácibarátokat ültettek arra mérget vehet mindenki hogy a portástól a parasztig mindenki megérezte
A svábokra tett megjegyzések pedig egyenesen gusztustalanok - ők már akkorra pont elég fiút adtak a Don-kanyarba, ami után mindenkinek világos volt az országban mivel jár a németek oldalán harcolni.
hát persze, hogy ünnepeltek az emberek, hogyneee. Nem a cikk a szerecsenmozsdatás, hanem a 90 előtti kommunista propagandát relativizáló megnyilvánulások
"pl. Székesfehérváron '45 januárjában ujjongva és tapssal fogadták a német katonákat ( erről Bejczy Gyula ír )"
A kommentelő csak azt hallgatja el elegánsan, hogy ez az első 30 napos szovjet megszállást követően történt. Székesfehérvárt 1944 dec 22-én elfoglalták a szovjetek, és egy hónap után 45 január 22-én (Konrád III. hadművelet) a magyar és német csapatok visszafoglalták. Az említett Bejczy féle naplórészlet erről az időszakról szól.
Az ünneplés tárgya sem a német megszállás volt. A szovjetek 30 nap alatt alatt ugyanis állatként viselkedtek nagyjából 1500(!!!) nőt erőszakoltak meg (az Ungváry monográfia alapján, egyéb következtetések alapján ennek többszörösét valószínűsítik). Összehasonlításul a város lélekszáma akkoriban 50-60E körüli volt.
Nos ilyen 'kellemes' 30 nap után fogadták 'örömmel' állítólag a németeket (a kommentelő legalábbis így igyekszik beállítani) a valóságban a várost visszaszerző _magyar_ és német katonákat .
A hozzászóló remekül megmutatja a propaganda módszerét, ahogy az állítását megerősítő részt kiemeli a szövegösszefüggésből és a féligazságokkal manipulál és csúsztat.
Annyit jegyeznék meg, pontosan Székesfehérvár volt az az egyik város (Győr, Sopron, Újvidék, stb mellett) ahol 1944 tavaszán a német megszállókkal szemben tűzharc is kialakult (még mielőtt erre mondjuk valamelyik kommenter-kommandós ünnepi tuzijátékként szeretne hivatkozni).
"A brit külügyminisztérium
1943. október 13-14-i jegyzékeiből
Notes of the British Foreign Office of
Brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035)
Helyzet Magyarországon: A zsidók álláspontja
Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Ügynökségtől (Jewish Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy amennyiben a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, akkor Magyarországot megszállnák a németek, ami a 800 ezer zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás) E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg jelentéktelen.
N.B. Az angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula, Magyar-Brit Titkos Tárgyalások 1943-ban című könyvében (Kossuth Kiadó, 1978)."
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig
a Szövetségesek nem halasztották 1944. Junius 6 -án.
Minden háborús dátum eltolódott volna.
Igy is 1.4 millió magyar áldozata volt a II.VH -nak (Horthy-Sztójay-Szálasi).
Többségünk meg sem született volna.
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig"
Igen. De láthatóak a durva stilisztikai beillesztések,
amelyekhez az irónak semmi köze. Ez Aczél György műve !
Figyelmesen olvasva, ezeken túlteszi magát az olvasó
és egy remek korrajz birtokába jut egy értelmes embertől.
Az iró 10 év szovjetuniói kényszermunka után térhett haza.
Nagy kár, hogy nem létezik eredeti kézirat (?)
most talán ki lehetne adni beavatkozások nélkül.
azután az amerikaiak, majd Rákosiék kiadták a szovjeteknek.
A 15 év "átnevelésből" 10 lett, de beszippantotta a BM.
Ezután már csak a könyvének élt, amit Aczélék nagy
lelkesen "demokratikusan" kiadtak. Jó könyv, el kell olvasni.
egy orvos - gyermekpszichológus számára.
De mivel a portál neve történelem és nem kórlap, igy itt nem ...
Ugyanakkor a halottak száma nem lehet vetélkedő a különböző
bűnös rendszerek között (fajvédő nyilasok, nácik, fasiszták, -- bolsevikok stb).
Mind mind elitélendő súlyos bűncselekmény.
Valamint, Hitler, akit nem vettek fel az osztrák képzőművészeti iskolába,
amibe belebetegedett és skizofrén lett, majd diktátor tömeggyilkos,
akit később a saját társai is szivesen el tették volna láb alól,
de sajnos kudarcba fulladt.
www.ma.hu
-
Nálunk a feljelentők száma volt rendkivül magas,
valamint a horthy féle hazai fasizmust elinditó politika
miatt az önigazolások száma arról, hogy igazi - valódi magyar vagyok.
Az a néhány szerencsétlen aki ellenállt a náciknak, nyilasoknak, gyorsan elpusztult.
Ahol valódi antifasiszta ellenállások voltak:
https://pixeleey3.wordpress.com/partizanharcok-antifasiszta-ellenallasi-mozgalmak/