Lendva 1920-ig a Magyar Királysághoz tartozott, történeti épületeit azonban csak 2000 után mérték fel és dokumentálták igazán részletesen. S nem szlovén, hanem magyar szakemberek – írja a műemlékem.hu magazin.
Az 1905-ben megjelent, báró Forster Gyula és Gerevich Péter által szerkesztett és összeállított Magyarország műemlékei című kétkötetes felmérésben természetesen szerepel a magyar határtól légvonalban alig két kilométerre, ma Szlovéniában fekvő Lendva. Azaz akkori nevén Alsólendva, 87 százalékban magyarok lakta Zala megyei város. Az első (és egyben utolsó), a Kárpát-medence egészét érintő műemléki inventáriumban alig néhány pontba szedték Lendva épített örökségét: egy római dombormű az uradalmi tisztilak falában, a római katolikus plébániatemplom, az 1728-ban épített Szentháromság kápolna, néhány harang, valamint természetesen a vár.
„A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti Tanszékének oktatói és hallgatói, s műemlékvédelmi szakértők 2000 szeptemberében kezdtek hozzá a település részletes felmérésének és dokumentálásának. A munkát a magyar kormány által 1998–99-ben a határon túli épített örökség dokumentálása és megóvása címmel elindított támogatási program keretében a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta” – mondta el a műemlékem.hu-nak Sebestyén József, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) határon túli emlékekkel foglalkozó munkatársa. A szakember – aki a Kárpát-medencei megújuló épített örökségről 2010 őszén Pécsett a székesegyház altemplomában Közös tér – közös örökség címmel megnyitott kiállítás kurátora – hozzátette: összesen 45 épületről készült fénykép, leírás, homlokzati vázrajz, alaprajzi vázlat. Ezután választották ki azokat az épített emlékeket, amelyeket részletesen is felmértek.
„Természetes, hogy több épített emléket találtak vizsgálatra méltónak, mint a Magyarország műemlékeinek összeállítói. Például a Fő utcán álló épületek a 19. század végén, 20. század elején szinte még kortársnak számítottak, ám mára már jelentős a történeti értékük, településképi szerepük is” – magyarázta Sebestyén József. A már korábban is jól ismert vár, a barokk templom és a kápolna mellett olyan értékekre is fényt derített a felmérés, mint a kápolna mellett lévő, feltétlenül védelemre méltó, már a 15. században is használt temető.