Nem tudom, Szabó Ervin forog-e a munkásmozgalmi panteonba áthelyezett urnasírjában, de az biztos, hogy a haladó baloldal nagy teoretikusa nem akarná és nem is tudná megcáfolni a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány képviselőinek rá vonatkozó, noha tagadhatatlanul egyszerűsítő véleményét.

Szabó Ervin több mint kilencven esztendeje halott; a problémák, amelyekre mint politikus, tudós és könyvtáralapító reagált, halottak. A jobboldal provokációin kívül –amelyekért hálásak lehetünk, hiszen fölhívták a figyelmet mesterünk életművére – mi tartja életben ezt a szerzőt?

Szabó Ervin életművének egésze az inkább értékes, ugyanakkor politikailag számomra elfogadhatatlan, és semmiképpen se tartozik a követendő értékek közé.