Történelemportál

Cikkek a Szabó Ervin rovatban

Nem tudom, Szabó Ervin forog-e a munkásmozgalmi panteonba áthelyezett urnasírjában, de az biztos, hogy a haladó baloldal nagy teoretikusa nem akarná és nem is tudná megcáfolni a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány képviselőinek rá vonatkozó, noha tagadhatatlanul egyszerűsítő véleményét.

Szabó Ervin több mint kilencven esztendeje halott; a problémák, amelyekre mint politikus, tudós és könyvtáralapító reagált, halottak. A jobboldal provokációin kívül –amelyekért hálásak lehetünk, hiszen fölhívták a figyelmet mesterünk életművére – mi tartja életben ezt a szerzőt?

Szabó Ervin a mi megközelítésünkben a nemzetet mint létformát meghaladottnak, elvetendő társadalomszervező erőnek tartó, helyébe az osztályok forradalmi harcát fókuszba helyező művelt aktivista, aki ideológiai megfontolásokból széleskörű művelődési hálózatot és népkönyvtárrendszert szervezett.

A fővárosi közgyűlés 1892 decemberében megkérdezte a fővárosi levéltár vezetőjétől, Toldy Lászlótól, tudna-e helyet biztosítani levéltárában egy létesítendő fő- és székvárosi könyvtár számára. A tanács 1893-ban hivatalosan is megbízta őt a városi könyvtár vezetésével.

Nem kérdőjelezzük meg Szabó Ervin könyvtártudósi munkásságát, ezzel semmi gondunk, bár rajta kívül is ténykedett egy-két jelentős könyvtáros Magyarországon – mondta Vincze Gábor. – Mi a kétarcú Szabó Ervin munkásságának azzal a részével kívánunk foglalkozni, ami azt világítaná meg, hogy ő a kommunisták szellemi előfutára.

Szabó Ervin életművének egésze az inkább értékes, ugyanakkor politikailag számomra elfogadhatatlan, és semmiképpen se tartozik a követendő értékek közé.

FIGYELEM! Elavult, nem támogatott böngésző! Töltsön le egy újat!