Szabó Ervin – a fővárosi könyvtári bizottság felkérésére elkészített – memoranduma alapján érzékelhető, hogy Szabó Ervin könyvtárátszervezési elképzeléseiben a szocialista propagandaművek népszerűsítének fontos szerep jutott.
Egyetlen valamirevaló érvet sem voltak képesek felhozni Szabó Ervin védelmében, mindössze azt bizonygatják csekély meggyőződéssel, hogy a kommunista ideológus valójában nem is volt annyira vörös.
Liberálisaink szellemi uralmukat védik ebben a „Kulturkampfban”, Szabó Ervin és a könyvtár védelme csak átlátszó ürügy. Mert ez nem csupán az érdekek összeütközése. Ez világnézeti harc.
Volt-e szerepe – szellemi-politikai jelentéktelensége ellenére – a huszadik század magyar történetének elpoklosításában Szabó Ervinnek vagy sem – ezt a kérdést érdemes feltenni. Erre a kérdésre a válaszom: határozott „igen”.
A Magyar Kommunista Munkáspárt ifjúsági szervezetét képviselő idős emberek a névadó halálának 92. évfordulóján a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár épülete előtt tiltakoztak az intézmény esetleges átnevezése ellen.
Szabó Ervin neve pontosan ugyanazért kellett, amiért Sztálin szobra a Városligetbe vagy később Károlyi Mihályé a Parlament mellé: tudomásul veendő, figyelmeztető jelképnek.