A magyar politikai gondolkodásmódot máig uraló marxista történelemoktatás egyik szent és kikezdhetetlen tétele volt, hogy Tisza István és Ady Endre viszonyának megromlásában kizárólag Tisza a hibás. Az iskolában megtanulhattuk, hogy a Vér és arany költője különleges látnok, továbbá tisztességesebb ember, különb magyar volt, mint a „vad geszti bolond”, aki „romba döntötte a történeti Magyarországot” és „sírba taszította az egész nemzetet”.
A szélsőbaloldali anarchista könyvtárigazgató, Szabó Ervin a gyakorlatba is át akarta ültetni marxista forradalmi nézeteit, és magára vállalta volna a miniszterelnök, Tisza István gróf ellen tervezett merényletet 1917-ben. Mivel erre egy fiatal anarchista, Duczynska Ilona kitűnő céllövőként sokkal alkalmasabb volt a gyenge fizikumú és egyik szemére vak Szabónál, ő meghátrált, de a gyilkosság kitervelésében aktívan részt vett. A terroristanő egy lopott pisztollyal a Hermina úti villája előtt akarta agyonlőni a háborúért – igazságtalanul – felelőssé tett miniszterelnököt.
A mártír miniszterelnök domborművét avatták fel szombaton délután a Debreceni Református Kollégiumban. Tisza István “kiküzdött” hitéről beszélt az alkotás előtt Bölcskei Gusztáv református püspök, az ünnepségen résztvevő Tőkéczki László történész pedig a néhai kormányfő munkásságáról tartott előadást.