A szerb kormány feloldotta a titoktartást az 1944 szeptemberétől kezdődő vérengzésekre vonatkozó levéltári adatok vonatkozásában. Alig pár nappal korábban viszont az Újvidéki Felső Bíróság rehabilitálta a Sajkás-vidéki magyarellenes megtorlás első négy áldozatát. Matuska Márton, a magyarellenes atrocitások kutatója szerint a további lépésekhez az új magyar kormány segítségére is szükség lesz.
Az 1944-es esztendő októberében a magyar államhatalom kivonult az alig három és fél évvel korábban, 1941 húsvétján visszakapott Délvidékről. A nyomukban bevonuló „felszabadítók”, a szerb partizánosztagok mindenekelőtt módszeresen megtizedelték a magyar lakosságot. December végén állították fel a magyarokból verbuvált partizáncsapatot, a Petőfi-brigádot, amely 1945 február–márciusára gyakorlatilag megsemmisült.
Mint több helyen olvashattuk, A. Sajti Enikő szegedi egyetemi tanár kutatásai alapján kétségbe vonja az 1944-es délvidéki népirtás magyar áldozatainak eddig elfogadott számát. Szerinte 40-50 ezer helyett 4600 magyart likvidáltak a szerb tömeggyilkosok. A. Sajti Enikő az áldozatok számának meghatározásánál a legfrissebb szerb publikációkra és a népirtást végző OZNA jelentéseire hivatkozik.
Ideológiai okból, ártatlanul végezték ki 1944-ben többedmagával a martonosi hentest, Forró Lajost — idézte fel a szerb bíróság közelmúltban hozott precedensértékű ítéletét a rehabilitációs eljárást elindító unoka szombaton Szegeden, ahol a délvidéki magyar népirtás 65. évfordulójára emlékeztek az Újszegedi Rendezvényházban. Mint ismert, 1944–1945 telén mintegy 30-50 ezer magyart mészároltak le jugoszláv kommunista partizánalakulatok a Délvidéken.