1902. október 12-én, 110 évvel ezelőtt avatták fel Fadrusz János Mátyás-szobrát Kolozsváron. Trianon után a magyar megmaradás ikonjává vált alkotás ma is Kolozsvár és nemzetünk egyik szimbóluma.
110 évvel ezelőtt, 1902. október 12-én a császár-király képviseletében József Károly főherceg leplezte le Kolozsváron Fadrusz János alkotását, a Mátyás-szoborcsoportot. Az országos hírű ünnepségen a kor szinte valamennyi rangos személyisége megjelent. Tiszteletét tette dr. Széll Kálmán miniszterelnök, báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter és gróf dr. Apponyi Albert házelnök. A legünnepeltebb vendégek közé tartozott Jókai Mór és Benedek Elek is.
A szoborcsoport felállításának gondolata hosszú évtizedekkel megelőzte a kompozíció 1902-es felavatását. A kolozsvári Mátyás-kultusz újraéledése a király születési házának 1851-ben történt azonosításához kötődik, nem sokkal később felvetődött a Mátyás-szobor felállításának a kérdése is. Elsőként 1864-ben, Izsó Miklós (1831–1875) pesti szobrászművész kolozsvári útján merült fel a helyi sajtóban az ötlet a szoborállításról. 1882-ben a város közgyűlésében határozat is született, egy bizottságot is létrehoztak, amelynek feladata egyebek mellett a szükséges pénz összegyűjtése volt. A testület eredménytelen működése miatt a város vezetősége úgy döntött, hogy egy hatékonyabb lobbit kifejtő csoporttal próbálják meg elérni a célt.
A váltás jó döntésnek bizonyult, 1893-ban a Mátyás Szoborbizottság arról döntött, hogy az alkotásnak a millenniumi ünnepségekre kell majd elkészülnie. Pályázatot írtak ki, amelyre hét szobrászművész jelentkezett: Bezerédi Gyula, a pozsonyi származású Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifj. Vastagh György. A beérkezett mintákat, maketteket kiállították. A bizottság 1894. május 15-én egyhangúlag Fadrusznak ítélte az első 4000 koronás pályadíjat, „mint olyan alkotásnak, mely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes, és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelent.”
Innentől már felgyorsultak az események. 1895. szeptember 9-én jelölték ki a téren a szobor helyét. Az alapkő letételét 1896. szeptember 30-án az Irodalmi Társaság ülése, színházi est, majd ünnepi vacsora követte, a rendezvényeken a királyt Fejérváry Géza hadügyminiszter, a kormányt az egykori Kolozs megyei főispán, Jósika Sámuel képviselte. A gipszmintákat 1900 januárjában szállították az öntődébe. Közben nem mindennapi elismerés kísérte a kezdeményezést, ugyanis a párizsi világkiállításra is kiküldték az alkotás mását, ahol a zsűri a szobrot a Grand Prix-vel jutalmazta. Ezek után már semmi sem állhatott a felavatás útjába, ami a korábban tervezetthez képest egy hónapos késéssel 1902. október 12-én megtörtént.
A szoborcsoportot egy Pákey Lajos tervezte, bástyaszerű talapzaton állították fel. A szobor a győztesen bevonuló, seregszemlét tartó uralkodót ábrázolja. Az emlékmű mellékalakjai a fekete sereg vezérei, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról Báthory István és Szapolyai István. A szobrok többsége a mozdulat megörökítésével hat, Mátyás mozdulatlan, alatta az ura parancsára váró, figyelő harci mén. A szobor talapzatán a magyar címer volt elhelyezve.
A város az alkalomra több száz oldalas díszes Mátyás-albumot adott ki, Mátyás emlékére a színházban ünnepi műsort adtak, amelyet nem mindennapi díszvacsora követett. A szobor alkotóját elismerésekkel halmozták el, Kolozsváron József főherceg vaskorona renddel tüntette ki Fadruszt, a várostól díszpolgári címet, az egyetemtől pedig doktori címet kapott.
Trianon után a megszálló román hatalom a magyar köztéri emlékművek pusztításába kezdett Erdélyben. Viszont a nemzetközi hírű alkotás lerombolása a várható diplomáciai következményekre való tekintettel nem tűnt célszerűnek – a magát kultúrállamként is definiáló – Nagy-Románia soviniszta vezetésének. Így a „ha valamit nem tudsz megakadályozni, akkor állj az élére” elvet magukévá téve 1932-ben Nicolae Iorgától kölcsönzött történelemhamisító idézetet rakattak a talapzatra: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult.” Értsd: a magyar király román származású volt. 1940-ben, a visszacsatolás után a táblát azonnal levették, majd 1942-ben jelentős felújításon esett át a szoborcsoport. A Iorga-féle táblát a kilencvenes években tetette ki újra Gheorghe Funar, az akkori, közismerten magyarellenes polgármester. A Mátyás-szobor teljes felújítását a múlt évben fejezték be. A jelentős magyarországi kormánypénzen tatarozott alkotásra – természetesen – visszakerült a Iorga-idézet.