Három évvel ezelőtt, 2009. június 4-én jelent meg a Nagy Magyarország történelmi magazin első száma. Nem kevés önbizalommal és hittel akkor azt írtuk, hogy a második világháború óta ez a legjelentősebb kezdeményezés egy konzervatív történelmi magazin létrehozására. Azóta a példányszámot négyszeresére emeltük, a terjesztést országossá tettük, ma a Nagy Magyarországhoz több mint 2000 terjesztési ponton lehet hozzájutni. A gazdasági helyzetet és a kulturális támogatások elosztását ismerve sikernek tartjuk, hogy ez a független kezdeményezés talpon tudott maradni.

hirdetés

A lap fogadtatása az olvasók részéről egyértelműen pozitív volt, ám nem mindenki örült sikerünknek. Noha 2012-t írunk, megesett, hogy az MTA TTI-ről különféle levelekkel próbáltak nyomást gyakorolni több szerzőnkre, többé ne publikáljanak a Nagy Magyarországban – amely szerintük a „történetírás alvilágát” (!) képviseli –, mert ha megteszik, annak „következményei lehetnek”. Noha az MTA képviselői hangot adtak ama meggyőződésüknek is, hogy velünk párbeszédet folytatni („leereszkedni hozzánk”) nem szabad, arra azért futotta, hogy nyilvánosan olyan kijelentés hangozzon el fórumukon: a Nagy Magyarország szerzői Ukrajnában szerezték diplomájukat. A magukat felettébb színvonalasnak gondoló körök aljas és kisstílű húzásai is azt jelzik: jó úton járunk.

Tisztelt Olvasók! Köszönet az érdeklődésért, a bátorításért és a segítségért, amellyel a lapot eddig is népszerűsítették. A célkitűzésünk továbbra is változatlan: szakítani azzal a honi történetírásban meggyökeresedett szokással, hogy egy avítt szempontrendszer alapján kínosnak tartott témákat elhallgatjuk, félremagyarázzuk. Ehhez a munkához kérjük továbbra is bizalmukat és támogatásukat.