A József Attila-díjas író, dramaturg, politikus hosszú betegség után, életének 78. évében hunyt el. Csurka István a magyar drámairodalom kiemelkedő személyisége, emellett a rendszerváltás egyik jelentős alakja. Az MDF alapító tagja, 1991 és 1992 között alelnöke volt. 1993-ban megalapította a Magyar Igazság és Élet pártját (MIÉP), amelynek elnöke, majd 1998 és 2002 között parlamenti frakcióvezetője volt.

Legismertebb drámái egyebek között a Ki lesz a bálanya, a Döglött aknák, a Nagytakarítás, illetve a Házmestersirató, amelyeket politikai szerepvállalása előtt több színházban is nagy sikerrel játszottak, utána azonban kikerültek a repertoárból. Az író életének utolsó nyilvános megszólalása február 2-án volt, a budapesti Új Színház társulati ülésén, amikor Dörner György, az új igazgató felolvasta a betegeskedő, kórházi kezelésekre járó Csurka István társulathoz intézett levelét. Ebben arra bíztatta a jelenlévőket, hogy attól függetlenül, ki hova érzi magát tartozónak, mit gondol a politikáról, szeretetben dolgozzanak együtt.