A madéfalvi veszedelemre emlékeztek a Siculicidium emlékművénél a vérfürdő 248. évfordulóján. A szombati megemlékezésen Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a történelmi események apropóján az összefogás és a kitartás jelenlegi szükségességére hívta fel a figyelmet.
megemlékezés Madéfalván (fotó: Biró Zoltán, szekelyhon.ro)
A madéfalvi veszedelem 248. évfordulója emlékére piros-fehér-zöld zászlókat tűztek ki portáikra a helybéliek. A szombati megemlékezést Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, az RMDSZ parlamenti képviselői, a megyei és a helyi önkormányzatok tisztségviselői is megtisztelték jelenlétükkel.
A Jézus Szíve templomban tartott ünnepi szentmise után a Siculicidium emlékműhöz vonult át a gyülekezet, ahol Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva: az a hit, összefogás, szabadságszeretet, amellyel őseink megpróbáltak ellenállni a zsarnok uralom akaratának, megpróbálták megvédeni jogaikat, a mai székely nemzetnek is biztosítaná a fennmaradást.
Kelemen Hunor szövetségi elnök felszólalásában a 248 évvel ezelőtti tragédia részleteire tért ki: „A január 7-i, hajnali székely gyilkosság egyfajta bosszú volt a székely emberek akarata, kitartása, szabadságszeretete ellen. Mert nem az 1700-as években kezdődött ez az ellenállás, hanem még a Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a székelyek nagy számban részt vettek a felkelésben a kurucok oldalán, és később minden olyan szándék, amely a szabadságjogok megőrzését tűzte ki célul, megtorlásnak volt az áldozata” – hangsúlyozta beszédében az RMDSZ elnöke. Kelemen Hunor szerint a madéfalvi veszedelem egyben bizonyítéka is annak, hogy a térség közössége mindig képes volt újrakezdeni az építkezést mind közösségi, mind egyéni szinten.
Sógor Csaba, Kelemen Hunor és Korodi Attila a megemlékezésen (fotó: maszol.ro)
Kijelentette: hisz benne, hogy ennek a földnek a huszonegyedik századi lakói is örökölték ezeket a tulajdonságokat, így az örökségbe kapott értékeket meg tudják őrizni. „Még akkor is, amikor ma nem ágyúval lőnek ránk, hanem szavakkal, tettekkel próbálják meg elvenni a történelmünket. És azt üzenjük azoknak innen Madéfalváról, akiknek a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium homlokzatán lévő címer szúrja a szemét, hogy ne zavarja őket a mi történelmünk, ne zavarja őket az, ami a mi értékünk, a mi múltunk. És akkor lehet egyetértés, akkor lehet építkezés. A történelmet nem lehet eltörülni, a történelmet nem lehet meghamisítani. A történelmet nem lehet zárójelbe tenni, csak ideig-óráig, ahogy azt sokszor és sokan megpróbálták. Azt üzenjünk innen, Madéfalváról, hogy a székely emberek, az erdélyi magyarok szabadságszerető emberek. Tisztelik azt, aki tiszteli őket, szeretik a szabadságot, és szeretnek a saját sorsukról dönteni. Madéfalva üzenete ezt is tartalmazza” – utalt az elmúlt napok történéseire beszéde végén az RMDSZ elnöke.
A madéfalvi veszedelem története
A madéfalvi vérengzés (Siculicidium) 1764 január 7-én történt, Mária Terézia uralkodása alatt. A bécsi udvar Erdélyben három székely és két román határezredet akart létrehozni. A székelyek azonban meg akarták őrizni évszázados katonáskodási hagyományukat, kiváltságaikat és ellenáltak a székely ezredek erőszakos felállításának, ami megszüntette a különállásukat. Báró Siskovics József altábornagy parancsot adott katonáinak Madéfalva megtámadására, ahol a székelyek vezetői találkoztak. Vízkereszt utáni hajnalon, vad ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 embert (köztük ártatlan gyermekeket és asszonyokat) mészároltak le. Ezt követően elfogták a székelyek vezetőit és bűnvizsgáló bizottságot hoztak létre. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. (Wikipédia)
Tánczos Barna vidékfejlesztési államtitkár a magyarok identitásának firtatóihoz intézett üzenetet. Elmondta, mostanában gyakran kerül a magyar ember vitába amiatt, hogy más nemzeti szimbólumokat használ, mint a többségiek, és mert inkább érzi magáénak a magyar és a székely himnuszt, mint az ország hivatalos himnuszát. „Sokan vitatják talán napjainkig, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. Egy dolog biztos, lassan ezer éve, hogy itt vagyunk a Kárpát-medencében. És soha nem mondtuk magunkról azt, hogy keresztények voltunk Krisztus előtt, nem mondtuk, hogy népünk, nemzetünk bölcsőjénél Julius Caesar bábáskodott” – mondta, leszögezve, hogy ha volt nép, amely megszenvedett a megmaradásért, az minden bizonnyal a székely volt.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja arra emlékeztette az egybegyűlteket, hogy a székely közösség először 1764-ben találkozott a „menni vagy maradni” kérdésével. Január hetedike több ezer ember életét változtatta meg örökre. „Ma a szétszórtság ellenére újból feléledt a remény. Székelyföldön, Bukovinában megmaradt székelyek, de a távoli földrészekre került leszármazottak is újra egyesülhetnek a magyar állampolgárság kötelékében. A nemzet lélekben is újra egyesül, amely felébreszti az összetartozás érzését is” – jelentette ki a főkonzul. A megemlékezés végén a jelenlevők elhelyezték a kegyelet koszorúit a Siculicidium emlékművénél.