A magyar kultúra napja alkalmából 2012. január 20-án René Louis Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete ünnepélyesen átadta Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárnak a követségen fellelt, Deák Ferenc által írt magánleveleket és egyéb emlékeket. Az ünnepélyes alkalomra a Magyar Országos Levéltárban került sor, ahol a jelentős eszmei értékkel bíró iratokat el is helyezik az utókor számára.
A levelekre, a versre és egy kis borítékban elhelyezett Deák-hajtincsre a francia nagykövetség pincéjében egy páncélszekrényben bukkantak. Mint René Lois Roudaut elmondta, a dokumentumokat a második világháború végén helyezte el Deák Ferenc egy távoli rokona megőrzésre a nagykövetségen. Az anyagra egy nemrég végrehajtott rendrakás közben bukkantak rá, mint a nagykövet fogalmazott, jelentéktelen iratok között. A diplomata kitért arra is, hogy a leveleknek hányattatott sorsa volt, a nagykövetség Fő utcai épületét ugyanis a világháború végén lebombázták.
Az eddig elveszettnek hitt dokumentumok között 8 darab – Nedeczky Idához írt – Deák-levél, Deák Ferenc egy költeménye, valamint külön kis borítékban egy hajtincse található. A levelek Kehidán, Pesten és Pusztaszentlászlón, 1853−1862 között keletkeztek, a hajtincs valószínűleg az 1850-es évekből származik. Ilyen Deák-hagyaték valószínűleg sehol máshol nem maradt fenn.
A nagykövet kiemelte, hogy a levelekből, amelyeket Deák Ferenc Nedeczky Idához, unokahúgához és keresztlányához írt, nem a politikust, hanem a magánembert ismerhetik meg az olvasók. Mint fogalmazott, Deák Ferenc levelei hétköznapi hangvételűek, és a mindennapi élet apró eseményeibe engednek bepillantást. – Fellebbentik a fátylat Deák Ferenc jelleméről, mértékletességéről, józanságáról, erőszak-ellenességéről – fogalmazott René Louis Roudaut, aki megemlékezett arról is, hogy a liberális, nyitott szellemiségű Deák Ferenc igazságügy-miniszter volt a Batthyány-kormányban, illetve ő volt az 1867-es kiegyezés szellemi atyja.
Szőcs Géza államtitkár emlékeztetett, vasárnap ünnepli az ország a magyar kultúra napját, a Himnusz születésnapját, amely arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet az „évezredes magyar kultúrkincsre”. A levelek jelentőségéről szólva elmondta: abból a korszakból való, amikor a „haza bölcse” mintegy egy évtizedre visszavonult a közélettől. Mint fogalmazott, az önmérsékletre, fegyelemre intő levelek bölcs, olykor humoros-csipkelődő hangvétele olyan művek sorába illeszkedik, mint a Szent István király intelmei Imre herceghez vagy a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz.
Nedeczky Ida Deák Ferenc unokahúga és keresztlánya volt. Ő és négy testvére, valamint édesapjuk, Nedeczky Károly közel állt Deákhoz. Az apa 41 éves korában bekövetkezett halála után Deák a félárván maradt gyermekek pártfogója, atyai segítője lett. Ida rendszeresen váltott vele levelet, kért és kapott tőle tanácsot leánykorában, majd később, Szabadhegyi Sándorhoz való férjhezmenetele után is. A most előkerült levelek zömmel ismertek voltak: egy G. V. monogramú személy közölte azokat a Pesti Napló hasábjain 1888-ban. A levelek valószínűleg a Nedeczky–Szabadhegyi család birtokában voltak, így a tartalmukat közlő személy családtag vagy közeli ismerős lehetett.
A levelek későbbi sorsáról csak annyi tudható, hogy Nedeczky Ida menye, a francia származású Szabadhegyi Imréné az 1950-es években adta be a nagykövetségre – talán azért, mert utóda nem volt. Az emlékek a Magyar Országos Levéltárban a Deák Ferenccel és a Deákkal rokon családok iratainak gyűjteményében kapnak helyet.